A főzés tudománya

Konyhaelmélet és háztartástan álkezdőknek és haladóknak

Diszkusszió

Fogalmak

alma (3) bab (1) babapiskóta (2) balzsamecet (3) citrom/lime (23) citromfű (1) coca (4) csili (6) csoki (52) curry (5) dinnye (1) dió (12) egyszerű lány (1) élet (1) én (1) eper (1) fahéj (5) fehérbor (10) fokhagyma (22) gesztenye (9) gomba (7) gyömbér (9) hal (4) joghurt (2) juhtúró (2) kacsa (2) kakaóbab (1) kapor (2) kávé (6) kókusz (11) krumpli (7) kukorica (2) kukoricaliszt (2) lány (1) lány.net (1) lencse (2) máj (3) mák (5) maláta (1) málna (2) mandula (9) marcipán (1) marha (3) mascarpone (9) meggy (21) méz/juharszirup (5) miszo (1) mogyoró (10) mogyoróvaj (3) mustár (4) narancs (7) nugát/nutella (6) ötfűszer (1) padlizsán (1) pillecukor (2) pipi (7) rozmaring (2) rum (2) saját blogom (1) sajt (20) sonka (1) spárga (4) spenót (3) szalonna (7) szilva (1) szójaszósz (1) tea (1) tejszín (60) tészta (5) tofu (2) tojásfehérje (10) történet (1) túró (10) vanília (20) vízigesztenye (1) vörösbor (10) zabpehely (3) zellergumó (1) zöldborsó (1) zsálya (1) zselatin (3) *czimkefelhő*

I want it all

Kér fény post

Kontakt

okostojas (pont) gasztro (kukac) gmail (pont) com

Copyright

Creative Commons Licenc

Stat

Jilkes piskóta

2007.07.26. 15:22   t3v, az okostojas

Tartozom egy vallomással: nem különösebben rajongok a piskótáért. Amennyire snassz tészta, annyira sok az elkészítésénél a hibalehetőség - már amíg be nem gyakorolja az ember -, akkor már inkább a kevertek (muffin & co.). És ezt nem az irigység mondatja velem: kifejezetten jó piskótákat sütök - mert az, hogy én nem szeretem, a férjemet nem akadályozza meg abban, hogy néha kikövetelje magának. Mivel azonban annyiféle süteményt készítek, nem egyszer közölte már, hogy a piskóta a legtöbbhöz képest tényleg olyan egyszerű, de megidézi a gyerekkora ízeit, ezért végső soron finom.

A jilk pasztát ezzel együtt - és a benne rejlő E-anyagok mennyisége ellenére - ki kellett próbálni (fagyiba még mindig nem tettem). Újabban a sima piskótát is egész tojásokból készítem, ezt meg eleve úgy kellett. Az eredmény: igaz, hogy cseppet sem esett be a piskóta teteje, de pont olyan, mint a cukrászdai - amit én nem szeretek. Olyan szivacsos, kicsit szárazabb a kelleténél, és van egy "poros" mellékíze. Még jó, hogy meggyet puttyogattam bele, különben a somlói galuska lett volna a következő lépés (l. még az újrahasznosítás címszót).

A meggyszemek egyébként rövid időn belül mind egy szálig lesüllyedtek a tepsi aljára, a jelenlétükre mindössze a hullámvonalak és csíkok utalnak (na, ki találja meg a tűpróba nyomát? :) Ezen nagyon meglepődtem, mert nyersen a tészta állaga elég tömörnek tűnt.

Mindent a jilkről

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://okostojas.blog.hu/api/trackback/id/tr9125024

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.