Szerencsésnek érzi magát Samniag Ketia thaiföldi rizstermelő: bár látástól vakulásig a térdig érő iszapos vízben görnyed, épphogy kilát az erős nap miatt a fején lévő széles karimájú bambusznád kalap alól, tudja, hogy a bérelt földjén most eldugott rizspalántákból sokat nyerhet a két hónap múlva esedékes betakarításkor. A világpiacon mérvadónak tartott thaiföldi rizs ára az év eleje óta a duplájára, tonnánként 850 dollárra szökött fel. A drámai áremelkedés miatt eddig ismeretlen jelenség ütötte fel a fejét: az éjszaka leple alatt fosztogató csapatok rohamozzák meg a rizsföldeket, és villámgyorsan learatják a termést. Ketiához hasonlóan egyre több termelő kénytelen fegyverrel a kezében az éjszakát is a rizsföldön tölteni.

A rizsföldek fosztogatóit nemcsak a nyereségvágy hajtja, hanem az éhség is. A magas árakat egyre kevesebben tudják megfizetni. A rizs 2,5 milliárd ázsiai számára alapélelmiszer, az egy főre jutó évi átlagfogyasztás 60 kilogramm, szemben a 7 kilós európaival - a magyar 4-5 kiló között mozog -, több helyütt, például a Fülöp-szigeteken a lakosság 80 százaléka még reggelire is ezt eszi. Márpedig hiába várható az amerikai mezőgazdasági minisztérium (USDA) előrejelzése szerint a mostani idényben 2 százalékos termésnövekedés, a feldolgozás után a hántolatlan rizsből megmaradó 420 millió tonna közel 3 millióval kevesebb a becsült szükségletnél. A készletek rohamosan fogynak: az idén 25 év óta a legalacsonyabb szintre, világszerte 70 millió tonnára zsugorodott a raktárakban felhalmozott mennyiség, ami még az ezredfordulón is 150 millió tonna körül mozgott.

A hirtelen támadt szűkösség és a nyomában elszabadult világpiaci árak számos ázsiai rizstermelő országban kivételes intézkedésre kényszerítették a kormányokat. India - a világ második legnagyobb termelője és harmadik exportőre - a napokban megtiltotta a nem basmati típusú rizs kivitelét. Tavaly már próbálkozott hasonlóval az újdelhi kormány, de visszakozni kényszerült, mert az exportőrök fellázadtak. Egyiptom féléves, Kambodzsa pedig két hónapos kiviteli moratóriumot hirdetett a hazai szükséglet kielégítése érdekében. A világ második legnagyobb exportőre, Vietnam pedig azt közölte, hogy ötödével csökkenti kivitelét. A világelső Thaiföld egyelőre hivatalosan nem korlátozta a kivitelt, de az exportőrök már csaknem beszüntették a szállítást.

Az intézkedésekre politikai okokból is szükség van, az esetleges rizshiányból fakadó kormányellenes tüntetések és éhséglázadások elkerülésére. A pánik jelei már érzékelhetőek. A világ első számú rizsimportőr országában, a Fülöp-szigeteken raktárakat próbáltak feltörni, s a lakosság többször is az utcára vonult tiltakozásul, amiért a kormány nem tesz semmit az élelmiszerárak megfékezéséért. Válaszul Gloria Macapagal-Arroyo elnök - látva, hogy egyre nehezebb és egyre drágább a hiányzó mennyiség biztosítása importból - felfüggesztette a mezőgazdasági földek építési területekké történő átminősítését, és felszólította a gyorséttermeket, csökkentsék a felére rizsadagjukat. Hongkongban a szupermarketekből a minap átmenetileg eltűnt a rizs, mert az áremelésről szóló, futótűzként terjedő pletykáktól megijedt lakosság felvásárolta a készleteket. A rizsből önellátó Kína pedig azzal próbálta nyugtatni a hongkongiak és a makaóiak kedélyét, hogy Ven Csia-pao kormányfő Peking nevében garanciát vállalt: nem lesz rizshiány.

Nem alaptalanok a félelmek az élelmiszerhiánnyal kapcsolatban. A gabona, a kukorica, a szója és egyéb agrártermékek árának - részben a bioüzemanyagok iránti keresletnek a magas olajárak miatti növekedéséből fakadó - emelkedése, valamint az ENSZ adatai szerint tavaly világszerte 35 százalékos mértékű általános élelmiszer-drágulás több országban politikai elégedetlenséget okozott. Az első ilyesfajta lázadásra még tavaly Mexikóban került sor, ahol a mindennapi étkezés elengedhetetlen kellékének, a kukoricalepénynek, a tortillának egekbe szökő ára váltott ki országos tüntetéseket.

Az utóbbi időben több közel-keleti országban, egyebek között Jordániában, az Egyesült Arab Emírségekben és Bahreinben is tiltakoztak a drágulás miatt. Indonéziában az ázsiai konyha egyik alapanyagának számító szója áremelkedése vitt tízezreket az utcára. Hasonló tiltakozásokat váltott ki az élelmiszer-drágulás számos afrikai országban, így Kamerunban, Burkina Fasóban és Szenegálban, ahol véres összecsapásokba torkollottak a demonstrációk. Még az ENSZ is megérzi az élelmiszerek drágulását: a szervezet Világélelmezési Programja (WFP) legalább 500 millió dollár gyorssegélyhez szeretne jutni a donor országoktól, hogy a jelenleg folyó projekteket finanszírozni tudja.

TÁLAS ANDREA