A főzés tudománya

Konyhaelmélet és háztartástan álkezdőknek és haladóknak

Diszkusszió

Fogalmak

alma (3) bab (1) babapiskóta (2) balzsamecet (3) citrom/lime (23) citromfű (1) coca (4) csili (6) csoki (52) curry (5) dinnye (1) dió (12) egyszerű lány (1) élet (1) én (1) eper (1) fahéj (5) fehérbor (10) fokhagyma (22) gesztenye (9) gomba (7) gyömbér (9) hal (4) joghurt (2) juhtúró (2) kacsa (2) kakaóbab (1) kapor (2) kávé (6) kókusz (11) krumpli (7) kukorica (2) kukoricaliszt (2) lány (1) lány.net (1) lencse (2) máj (3) mák (5) maláta (1) málna (2) mandula (9) marcipán (1) marha (3) mascarpone (9) meggy (21) méz/juharszirup (5) miszo (1) mogyoró (10) mogyoróvaj (3) mustár (4) narancs (7) nugát/nutella (6) ötfűszer (1) padlizsán (1) pillecukor (2) pipi (7) rozmaring (2) rum (2) saját blogom (1) sajt (20) sonka (1) spárga (4) spenót (3) szalonna (7) szilva (1) szójaszósz (1) tea (1) tejszín (60) tészta (5) tofu (2) tojásfehérje (10) történet (1) túró (10) vanília (20) vízigesztenye (1) vörösbor (10) zabpehely (3) zellergumó (1) zöldborsó (1) zsálya (1) zselatin (3) *czimkefelhő*

I want it all

Kér fény post

Kontakt

okostojas (pont) gasztro (kukac) gmail (pont) com

Copyright

Creative Commons Licenc

Stat

Marcipánkoszorú

2007.04.18. 15:15   t3v, az okostojas

Ritka az a nap, hogy ne lenne nálunk valamilyen sütemény. A púderes sütemény még hétfőn elfogyott, és ezt a macerásnak tűnő kalácsot már korábban kinéztem a Rama Tavaszi süteményekből az ostyatálka-készítésből megmaradt, kiszáradófélben lévő marcipán hasznosítására. Akadtak gyanús momentumok (úgy mint sárgabaracklekvár), de belevágtam, mert ez a receptkönyv-sorozat igen jó arányban hozza a használható recepteket, és szerencsére nem kötelező Ramát használni. Ez volt a cél (a Rama oldaláról, 2007.07.05.):

Nyugalom, reprodukálható, ez csak egy töltött kalács.

A tésztához kell:

  • 2,5 dkg (1/2 kocka) friss élesztő
  • 7,5 dkg kristálycukor
  • 1,25 dl langyos tej
  • 37,5 dkg liszt
  • 1 tojás
  • csipet só
  • 8 dkg olvasztott vaj

A töltelékhez:

  • 15 dkg darált mandula
  • 10 dkg sötét nádcukor
  • 15 dkg nyers marcipánmassza (kétszeres, .pdf)
  • 2 ek sárgabaracklekvár (házi narancsdzsem)

A tésztához valókat kézzel vagy géppel hólyagosra dagasztjuk. Szerintem mindig jót tesz, ha a vajat (de legalább egy részét) minél később tesszük bele. Lefedve, meleg helyen a duplájára kelesztjük (ne siessünk vele: a töltött kelt tészták hajlamosabbak kirepedni, ha az élesztő még nem futotta ki magát), majd átgyúrjuk, és 40x50 cm nagyságú téglalappá nyújtjuk (gyakorlatilag a lehető legvékonyabbra).

A marcipánt lereszeljük, a töltelékhez valókat összekeverjük (l. még a marcipán marcipánosítása), és a tésztát megkenjük vele. Nos, nem tudom, mekkora kanálra gondolhattak. Mivel nem szeretem a lekvárt, a két kanál narancsdzsem után nem még több lekvárral igyekeztem kenhető állagúvá varázsolni a masszát, hanem a harcsa mártásából megmaradt tejszín egy részét melegítettem meg egy darabka vajjal, hogy a nádcukor is elolvadjon, és a töltelék se legyen száraz. Nagyon sűrű, de nagyszerűen kenhető kulimászt kaptam. Érdemes ügyelni arra, hogy egészen a szélekig kenjük ki a tölteléket, különben a leendő henger két vége keskenyebb lesz, és a koszorú nem lesz egyenletesen vastag.

A megkent téglalapot a hosszabb oldala felől feltekerjük. A hengert 2 cm-enként mélyen bevágjuk (célszerű a hajtott szélét tenni alulra, nekem egy helyen elfordult, és ott sütés közben kirepedt). Ez fontos: majdnem teljesen át kell vágni, különben nem lehet szépen elrendezni. A vágáshoz jobb a recés kés, de így is minden egység után le kell törölni, mert ráragad a töltelék.

A bemetszett hengert zsírozott tepsire emeljük (egy ember is elég hozzá), kör alakúvá formáljuk, a szeleteket elfektetjük, a két végével addig ügyeskedünk, amíg azok is beleillenek a sémába. A recept szerint a tetejét 2 ek megmelegített lekvárral kell megkenni, és a kalácsot további kelesztés nélkül, előmelegített sütőben, 175-200 fokon, 30-35 percig sütni. Én sütés előtt nem kentem le semmivel, 180 fokon (légkeverés nélkül) 32 percet sütöttem, és amikor kivettem, forró cukros tejjel ecseteltem be. Ettől fényes és jó puha lesz a külseje, bár kicsit ragadós marad.

Nos, tényleg olyan gusztusos lett, mint a képen, a töltelék a csigavonalak mentén ugyanígy kidagadt a tésztából, de ahol vastagabbra sikerült a szelet, ott túlságosan megdagadt a tészta, és megbontotta az egyenletességet. A 2 cm tehát a maximum, ennél szélesebbre nem jó vágni.

Az íze kellemes, de nekem egyértelműen édes (egészen konkrétan felesleges volt bele a marcipán). Egyértelműen ott a legjobb, ahol megpörkölődött a mandula, valószínűleg dióval is kiváló lenne. A nádcukor nem rossz benne, de mindent elnyom, a narancslekvár csak nagyon enyhén érződik, ezt (kandírozott) narancshéjjal is el lehetne érni. Aki használ szilikonos sütőpapírt, most se sajnálja, de nem elengedhetetlen: ahol a töltelék alul hozzáért a tepsihez, leragadt, a koszorút mégis károsodás nélkül, egészben ki lehetett emelni a tepsiből.

4 komment · 1 trackback

Címkék: marcipán mandula

A bejegyzés trackback címe:

https://okostojas.blog.hu/api/trackback/id/tr558972

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Garotas de Programa no Rio de Janeiro 2018.01.15. 10:18:52

XML: a szabványalkotás szabadsága - Web Koncept

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ana · http://hedonism.freeblog.hu/ 2007.04.20. 18:52:37

Húha!
Ezt úgy kipróbálom, mint a sicc! Köszönöm!

eszter 2007.06.20. 20:45:28

szia, nehany valtoztatassal elkeszült nalunk a sütid. a tesztat ugyanugy csinaltam, csak szaritott elesztövel, es vizzel, mert elfelejtettem tejet venni..
a töltelekböl (megjegyzesedre) siman kihagytam a marcipant, mandula helyett diot hasznaltam, amit daralo hijan sodrofaval törtem össze. ment bele ket kanal baracklekvar, de meg szaraz volt a töltelek, raadasul teljesen lekvarizü, mar epp egy kis vizet vagy joghurtot akartam belekavarni, amikor eszembe jutott, hogy van am nekünk datolyaszirupunk.. es hogy a keleti csaladom azt szokta reggelizni is, ugyhogy pont jol lesz bele. es tenyleg pont jo lett, söt, teljesen jo lett.
a koszoru-formazas ugyan alaposan megtrefalt, igy egy nagyon ronda valamit toltam a sütöbe, de rendesen összesült, ugyhogy a vegen egesz normalisan nezett ki a süti. es nagyon finom lett, igy az allando süti-repertoarunk immar kettagu.. :)
köszi a receptet!

t3v, az okostojas · http://okostojas.blog.hu/ 2007.06.20. 21:01:23

De kedves vagy, hogy visszajeleztél! Tökre örülök, hogy ízlett :)

t3v, az okostojas · http://okostojas.blog.hu/ 2007.06.20. 21:02:23

De kedves vagy, hogy visszajeleztél! Tökre örülök, hogy ízlett, külön öröm, hogy saját változatot sikerült előállítani :)