Az egykori NDK-s holmik adásvétele ma ipari méretekben zajlik: az ebay.de-n Ostalgie kulcsszóra rengeteg találatot kapunk. A Trabant mellett a kategória egyedülálló képviselője a velem egykorú kézi robotgépem, amely megérdemli, hogy külön posztban örökítsem meg önmaga és a világ dicsőségére.

Az RG 25 a híres, narancssárga színben pompázó RG 28 utódja, szolid, szögletes dizájnnal. Csekély 170 wattos teljesítményével máig kiválóan dagaszt, a hangja a szovjet gépekhez hasonlóan kenterbe veri a porszívót. Van rajta botmixer is (nem fröcsög!), amelynek kimenetét egyszer állítólag biztonsági kupak (a fényképen kék színnel) dugaszolta el. Még egy tartozéka a passzírozókar, anyukám ezzel készítette nekünk a bébipapit:

Mint minden univerzális robotgéphez, ehhez is lehetett mindenféle kiegészítőt vásárolni (állvány és tál, magas falú edény a botmixerhez, kávédaráló, zöldségaprító, turmixkehely, hasonlók). Nekem egészen a közelmúltig - egy később hozzá társuló, önálló turmixgéppel együtt - ez a kézi robot jelentette a konyhai gépesítést, de nem volt hiányérzetem: a kemény kenyértésztával ugyanúgy megbirkózott, mint egyszerre tíz tojásfehérjével.

Túlélte, hogy pár éve beleakadt a lábam a zsinórjába, és az asztalról lerántottam a földre. Ekkor eltört a motort a házhoz rögzítő egyik műanyagpöcök, és a dagasztókarokat a motor ferdesége miatt nem lehetett többet beletenni. Anyukám még úgy tíz éve minden eshetőségre gondolva kikukázott egy működésképtelen példányt, annak az egyik felét építettük rá, és azóta is kifogástalanul működik.

A habverőszárak tisztítását egyszerűen oldottam meg: a munka végeztével belemártottam őket a mosogatóban álló, vízzel teli edénybe, és néhány másodpercre bekapcsoltam a gépet. Tavaly elkövettem azt a hibát, hogy ezt egy csészében játszottam el, és eltörtem az egyik habverőszárat. Mivel a kettő szár aszimmetrikus, és mint megtudtam, ezeknek a gépeknek máshol van és másmilyen a rögzítőpöcke, mint az újabbaknak, megbarátkoztam a gondolattal, hogy a kisebb adagokat ezentúl szóló habverőszárral keverem ki (mert bár kevésbé hatékonyan, lassabban, de egy szárral is felverte a tejszínt), a nagyobbakhoz pedig veszek egy pulton elöl maradó, mindentudó konyhai csodát (a döntésben az is motivált, hogy a dagasztáshoz használt kenyérsütőgépem üstjén szivárgásnyomokat véltem felfedezni, így annak a helye is felszabadult).

Rövid kutatómunka után be is szereztem hát a dagasztó- és szeletelőgépet, mire néhány hét múlva egy ismerősünk ismerőse előállt egy pár, az én kis kézi robotomhoz illő habverőszárral, amihez neki már rég nincs meg a gépe. Sosem értettem az olyan embereket, akik "jó lesz ez még valamire" alapon még a kimosott tejeszacskókat is elrakják, de most érthető módon örültem, hogy ezáltal újra teljes értékű masinával büszkélkedhetek.

Hát, minden jó, ha jó a vége, vagy mi a szösz. RG 25 foreva!

Képek az ebay.de-ről.