Ha Dulifuli törp lennék, azt mondhatnám, utálom a tenger gyümölcseit. Persze akadnak kivételek, még ha nem is sokan. Az apró rákokat még megeszem, ha más pucolja és készíti (bár többnyire alulfűszerezik), tintahalat csak konyhakész karikákban vásárolok (ó, az a bűz!), a tonhalkonzervet viszont kifejezetten szeretem. A férjemre időnként rájön a kagylóehetnék, és amúgy is viszonylag sok konzervhallal él, de az édesvízi statisztikákat ő is velem együtt rontja (mondjuk, mivel nincs tengerünk, ezeken a számokon annyira nem is csodálkozom, a lazac, kaviár és egyéb vízi eredetű állatságok rendszeres fogyasztása meg amúgy is maga lenne az anyagi csőd).
Tonhalpreferenciánk okán ezzel (Anova vörös tonhalsteak by Rozmár) már régóta szemeztünk a Metróban. Ami mindig visszatartott bennünket, az a vele járó kiadás: 2800 Ft-os kilónkénti árért cserébe öt darab, egyesével vákuumfóliázott, bő két centi vastag halszeletet kapunk.
Némi guglizás után kiderült, hogy - minő meglepő - leginkább steakként megsütve ajánlják. A zacskóra tapasztott latin név alapján az is világossá vált, hogy a vörös tonhalsteak sárgaúszójú tonhalból (Thunnus albacares) készül (a névvel egyébként másoknak is akadtak problémái). A következő körben Stahl Juci egyik korai (értsd: bizakodásra okot adó) receptjére bukkantam. Apróbb konyhatechnikai és aránybeli változtatásokkal - az előkészületektől eltekintve röpke 10 perc alatt - ez lett az eredmény:
(A poszt végén lista az ezer alatti iható vörösborokról.)
2 főre kellett hozzá:
- 2 tonhalsteak
- két darabka vaj
- méretes diónyi darab (nettó 2 dkg) reszelt, fás gyömbér
- 1 zöldcitrom héja, húsa és leve (30 g)
- 3 nagy ek (30 ml) szójaszósz
- 1 dl víz
- 1/2 tk csilipor
- 3-4 ek méz
- nettó 2 ek aprított (1 cserép) nyeszlett korianderzöld
- 25 dkg üvegtészta
A három alkotóelem szimultán készül.
Egy grillserpenyőben felforrósítjuk az egyik vajdarabot, egy kisebb lábosban a másikat. A lábosba dobjuk a gyömbért, gyorsan átpirítjuk, majd a koriander kivételével minden mást beleöntünk, és az egészet végig nagy lángon sziruppá forraljuk.
Amíg a mártás sűrűsödik, szójaszószos vízzel leforrázzuk az üvegtésztát. A kiolvadt, zöldcitrom levével megcsepegtetett, borsozott tonhalszeleteket oldalanként 2-2 percig nagy lángon megsütjük. Az egyik steaket 2 és 2, a másikat 2 és 3 percig sütöttem oldalanként; előbbi a kinézete alapján a leírás szerint a medium-well, utóbbi a jól átsütött kategóriának felel meg, a sütési idő tehát horrorisztikus vágyálmok esetén csökkenthető.
A tésztát leszűrjük, a gyömbérszószba beleszórunk pár csipet korianderzöldet (a többit a fagyasztóba dobjuk, a currys vöröslencseleveshez hervatagon is jó lesz), a halat a tányérra emeljük, némi bűvészkedéssel körítjük, gyorsan elkattintjuk a fotómasinát, reménykedünk, hogy sikerült a fotó, aztán eszünk, mert hamar elhűl.
A mártás még ennél is lehetett volna édesebb, a citrom eléggé a savanykás vonalat emelte ki. Az üvegtészta büdös, mint mindig, de szerencsére az ízén ez nem érződik. A tonhal viszont nagyon durva. Az íze, mint a konzervé, vagyis nem túl halszerű, ami jó, de nem tudtunk megenni belőle fejenként egy szeletet, annyira töményen hús!
Ami a kért borajánlót illeti, én nem nagyon iszom, és aki kétfős családunkban igen, az sem tör a művelt alkoholisták babérjaira. Mindennapi fogyasztásra nem szívesen vásárolunk 1500 Ft-nál drágább piát (ami egyébként szintén zsákbamacska, még Villány esetén is). Az ezer alatti tartomány borait viszont már elég jól feltérképeztük, és hát az ihatóak között nem a magyar borok vannak többségben. Álljanak itt a 600-1000 Ft-os árkategória nálunk többé-kevésbé rendszeresen megforduló borai (ennél olcsóbban már csak műanyag palackos pétisószármazékot kapni). Nem mindről tudom, milyen fajta, de - a Chardonnay kivételével - mind száraz vörös, és az ízük általában semmi különös: nem túl savasak, nem túl jellegzetesek, de szőlőből vannak, és főzni is remekül lehet velük. A dél-amerikaiak nekünk annyira nem jöttek be, de azok vannak még ilyen árban.
- Hardy's BIN 343 Cabernet Shiraz 2005 - ausztrál (Spar)
- Montepulciano d'Abruzzo D.O.C. 2006 - olasz (Metro)
- Bordeaux Jean Degaves 2004 - francia (Metro)
- J. P. Chenet - Merlot 2005 - francia (Metro)
- Ribeaupierre - Merlot, Syrah, Chardonnay 2006 - francia (Metro)
- Beaujolais Villages - francia, csak a nevében újbor (Metro)
Diszkusszió