Fűszeres Eszter szereti a Magyar Konyhát :) Dulmina megpróbálta feltérképezni, hányféle értelemben beszélhetünk magyaros ízekről. BeckZsu feltette a kérdést, hogy a magyar konyhát temetni kell-e vagy dicsérni. Édesnemes paprika ide vagy oda, úgy érzem, szomorú lenne, ha a desszertfront nem képviseltetné magát kellőképpen :)
Ami a készítményem fantázianevét illeti, bevallom, füllentettem, de meg tudom magyarázni :) A kép ugyanis a látszattal ellentétben nem jégkását ábrázol, hanem egy elfuserált konyhai kísérletsorozat eredményét. Viszont tagadhatatlanul magyar: meggyet és gesztenyepürét az országhatáron kívül - főleg nyugat felé - nem nagyon kapni, sőt szerintem habszifon helyett is a bolti cukrozott, nyomogatós spray dívik (bár azt hiszem, ez a különbség egyre inkább elhanyagolható).
A recept parciális reciklátum. Az alsó réteg 25 dkg gesztenyemasszából, 2 ek rumból és 2 dl tejszínhabból készült gesztenyehab, a tetejére a konyakmeggyből megmaradt rumos meggybefőttlé felhasználásával és zselatinnal készült "hab" került. Utóbbi egy lágyabb gyümölcskocsonyával simán kiváltható.
Az eredeti terv szerint normál méretű szilikonos muffinformában készült csokikosárkában tálaltam volna. A fotó még az első kísérlet idején készült a beállításhoz, a narancsos gesztenyekrémre a narancshabot az utolsó pillanatban akartam rányomni. Ez a fázis sikerélmény híján elmaradt. A 7,5 cm átmérőjű, viszonylag vastag falú csokikosárról egyébként kiderült, elég nehéz elfogyasztani, helyette javaslom a mini muffinformát vagy mignonpapírt.
Akiknek sikerült:
- A szépreményű portói habom (lent; középen a narancshab)
- Túrókrém habszifonban (F. Eszter)
- Zöldborsóhab (F. Eszter)
Diszkusszió