Újabb, szédítő sebességű lavina indult útnak a gasztroblogszférában. Köszi, Kismacs! A tudományos megközelítéshez híven két részre bontanám a kérdéscsoportot :)

Ti mi alapján főztök? Hol keresitek az inspirációt? Mi alapján választjátok ki a holnapi ebédet, vacsorát?

Amíg mindenféle albérletekben laktunk, egyrészt a technikai feltételek sem voltak adottak a normális háztartásvezetéshez, másrészt minket is sújtott a sokak idegeit felőrlő "mit főzzek holnap?" problémakör. Ez nálunk általában sajtos tésztát eredményezett, mert az gyorsan megvan, és mindig volt hozzá otthon minden. Amióta a saját lakásunkba költöztünk, és végre beszereztünk egy tekintélyes méretű hűtőszekrényt, nálunk menürendszer van érvényben (az ötlet egyébként az azóta sajnálatosan kimúlt Tudásbázisról származik).

Ez annyit tesz, hogy a hónap elején (vagy akármikor) egy közös ötletbörze vagy kívánságlista alapján kitaláljuk, mit fogunk enni az elkövetkező pár hét alatt. Édességek dettó tervezve (a szellemi munkához kell a cukor :) Ezzel párhuzamosan összeállítom a bevásárlólistát (bekukkantok a kamraszekrénybe, fagyasztóba), amit egyébként a fogyatkozó konzervkupacok, tésztahalmok, egyebek fényében folyamatosan frissítek, így soha nem fordulhat elő, hogy hiányzik az ebédhez két deci tejszín vagy egy csupor friss bazsalikom.

A gyakorlatban mindez úgy néz ki, hogy időnként átfésülöm az anyukámnak le nem passzolt receptes újságokat (jelenleg 2 db Príma Konyha), szakácskönyveket (papír alapú ihletforrásaim listája: 1 db Horváth Ilona, 4 db Rama süteményeskönyv anyukám révén, 1 db Chocolates and Petits Fours, 1 db Zöldséges ételek című Nova kiadvány) és a jóval nagyobb számítógépes adatbázisomat, a szimpatikus étkeket pedig kiírom a naptárba (kb. minden másnapra egyet), mégpedig a köret vagy a fő hozzávaló alapján sorba rendezve, így nagyjából rizs, tészta, krumpli, főzelék és pénztárcakímélő (ti. húsmentes) nap váltogatja egymást. Levest nem nagyon eszünk, ha igen, abban megáll a kanál. A naptárból egyébként szépen vissza is kereshető minden, és idővel ötletek tárházává válik.

Miért jó ez (nekem)? Utálok vásárolni, és így heti egyre redukálódik a sorban állások száma. Sőt, nálam a piacolás is erősen hangulatfüggő, de arra ráveszem magam azzal, hogy oda muszáj menni vitaminért. Másfelől nincsen autónk, viszont a választék itt a végeken csak a város túlsó végén álló METRO-ban egyeztethető össze az igényeinkkel (ahogy az árak is), és a sofőrömmel (a.k.a. anyukám) jó előre koordinációs tárgyalásokat kell folytatni a kiruccanás idejének összehangolása érdekében, az esetleges hasznosabb akciók figyelembevételével. Meg amúgy a tudatosabb fogyasztó énemet is zavarja az ad hoc vásárlás: én nagyon ritkán veszek mást, mint ami fel van írva (ha chipset akarunk, az fel van írva :)

Ez persze nem zárja ki az improvizációt (mert így mindig van itthon szinte minden), sem a sorrend megváltoztatását, főleg, ha meglátok valami vidám idénységet a zöldségesnél, vagy egy ínycsiklandó ételt egy kajablogban, vagy az egyik vagy a másik Mit főzzek... topikban. És az is megesik, hogy valamiért nincs kedvem sütni-főzni, de ez sem katasztrófa: ha nem akarunk hideget enni, még mindig rendelkezésre állnak a fagyasztóba száműzött maradékok, vagy főz a férjem.

Betartjátok-e a receptekben leírtakat?

Aminél gyanús, hogy be kell, vagy amihez nagyon nem értek, ott igyekszem, de szerencsére/sajnos (a megfelelő szó az elkészült étel minőségének függvényében aláhúzandó) nem mindig sikerül. A jó (értsd: hozzávalóarányilag vagy végeredményileg nekem tetsző) recept felismerése talán a konyhában töltött évekkel is arányos: a túlzott cukortartalmat például az esetek 90%-ában kiszúrom, és felezem vagy felejtem (olykor persze a hírnév vagy egyéb tényező félrevezet, de újrahasznosítással szerencsére elég sok mindent meg lehet menteni).

Általában elmondható, hogy próbálom nem szentírásnak tekinteni a recepteket. A fűszerek adagolásához például nem használok mérőegységet: nálam van kis púp, nagy púp és még nagyobb púp, folyadékoknál meg kisebb és nagyobb löttyintés. Viszont a főzés vége felé mindig mindent megkóstolok - még amit ki nem állhatok, azt is.

Ezért is ideális ihletforrás számomra a sok gasztroblog: a kedves e-társak a recepteket nem csak kipróbálják, hanem oda is írják, hogy mit lehetne módosítani rajtuk, esetleg addig nem nyugszanak, amíg ki nem kísérletezik a tökéletes változatot. Érdekes módon nálam a fotó nem játszik akkora szerepet: egy csomó étel persze megtetszik a kép alapján, de ez messze nem jelenti azt, hogy végül el is készítem. Nem is beszélve arról, hogy a "feltétlenül kipróbálandó" címkével jelölt receptek sora eleve több évre elegendő muníciót biztosít :)

Már most nem tudom követni a dolgokat, de vegyük célba Gigit, Lorient és Esztert.