Valószínűleg csak a törpe minoritás főz kép nélküli receptekből, én most (is) belenyúltam, és 2011. február 20-án minimális erőfeszítéssel megsütöttem a hónap süteményét (azért az év még túl hosszú, hogy ne lehetne felülmúlni - például nincs benne csoki :) Ha a mézet természetes édesítőszernek tekintjük, a juharszirup is belefér ebbe a fordulóba, hogy a mézallergiások se érezzék magukat kirekesztve.
Hozzávalók a tésztához:
- 15 dkg liszt
- 10 dkg puha vaj
- 5 dkg kristálycukor
- csipet só
A rátéthez:
- 10 dkg juharszirup
- 5 dkg sötét nádcukor
- 1 tojás
- 3,5 dkg puha vagy olvasztott vaj
- 1 tk vaníliakivonat
- csipet só
- kb. 8 dkg durvára vágott dió
A képződmény szerkezetileg nemisbéka diós-csokis rudacskáihoz hasonlít. Az állinzerhez valókat összemorzsoltattam a robot dagasztószárával, a morzsát 24 cm átmérőjű tortaformába szórtam (persze hasonló alapterületű tepsi is jó), és 175 fokon 15 percig (szilárdulásig) sütöttem. Közben a rátéthez valókat villával elkutyultam, a tésztára locsoltam, a tetejére szórtam a darabolt diót, és alufóliával lefedve 20 percig, majd fólia nélkül 15 percig sütöttem.
Az alja ropogós-vajas-karamelles, a teteje pörkölt diós-ropogós, középen a linzerbe ivódott sziruptól rágcsás tészta - a "mennyei" szó közel sem írja le a kevés idő és valamivel több pénz kombinációjával elérhető összhatást.
Diszkusszió