A madártejről jutott eszembe, hogy még a haszontalan háztartási eszközös kördésnél említette valaki a duplafalú edényt. Nyilván főzési és evési szokások kérdése is, de én imádom az enyéimet (egy régi 1 literes és egy újabb, 1,5 literes bödön tulajdonosa vagyok; nekem sajnos már nem jutott a három és fél literes lengyel piacos változatból, ami anyukámnak van). Hivatalosan tejforraló néven adják, mert hogy kiváltja a hidegvizes öblítést, a cukorszórást, a kotyogót és az egyéb idióta trükköket. Mondjuk tejet-tejszínt szinte sosem forralok benne (kivétel pl. a házi joghurt), de egy csomó más dologra is alkalmas. Tulajdonképpen a vízfürdő alternatívája, ám a fazék-tálas bűvészkedéshez képest sokkal állandóbb hőmérsékletet tart a tűzhely kapcsolgatása nélkül. A hozzám hasonló biztonsági játékosok (értsd: lusta háziasszonyok) számára kifejezetten ajánlott.

Szóval pontosan mire is jó?

Kivétel nélkül minden tejes-tejszínes dolog hevítésére: tejforralás, kakaófőzés, tejberizs, tejbegríz, sodók, pudingok, tojásos krémek, főzött fagyialap. Így nem kell állandóan kavargatni, vagy várni arra, hogy vajon mikor habzik fel és fut ki. Madártejnél kifejezetten előnyös, hogy a tej csak gyöngyözik, és soha nem vet túl nagy buborékokat, ezért nem esnek szét vagy törnek össze a galuskák, a hozzá tartozó sodót pedig valamivel lassabban, de szinte kevergetés nélkül, minimális melóval meg lehet főzni benne (más kérdés, hogy amilyen mennyiségben mi fogyasztjuk, ehhez kicsi az űrtartalma).

És természetesen az eleve gőz fölött készítendő dolgokat is ebben gyártom le, például tojásfehérje hőkezelése (főzve felverése), csokiolvasztás (temperálás). Utóbbihoz kifejezetten előnyös, mert a massza nehezebben hevül túl, és a hőmérséklet is egyenletesebb. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy én Mamma tanácsa óta a kevésbé érzékeny csokikat simán a kerámialapra tett jénaiban, 1-es fokozaton melegítem.)

Fontos, hogy az edény fütyülőjét kötelező levenni, és a fiók mélyére dugni, mert kibírhatatlan hangot ad, és ha a konyhában vagyunk, amúgy is halljuk, amikor az edény falában bugyborog a víz. Forrás után a tűzhelyet takarékra lehet tenni, csokoládéolvasztásnál ki lehet (ki kell) kapcsolni. A másik hasznos tudnivaló, hogy miután beletöltöttük a vizet, 45 fokban döntsük meg, és folyassuk ki a felesleget, különben kiforr. A túl kevés víz viszont megint csak nem jó, mert hosszú főzési időnél (tejberizs) idő előtt elfő. A 45 fok az beváltan jól működik.

Az edény lehűtése bonyolultabb: ha hideg vizet töltünk a falába, könnyen a kajába is juthat belőle, ráadásul az a kevés víz nagyon hamar átmelegszik benne, ezért az elkészített, nagyobb mennyiségű ételt ki kell kanalazni a belsejéből. És van egy strukturális hibája: az összeset balkezeseknek tervezték. Mindegyiknek ugyanott (rossz helyen) van a fütyülője, mert ha bal kézzel akarom tartani a fogantyújánál fogva, miközben a jobbommal kevergetem az edény tartalmát, ha nem vigyázok, arcon csap a gőz.