Egy nagyon kedves virtuális ismerős jóvoltából kaptam egy hihetetlenül csokis holland könyvet. Természetesen rám is hatnak a fotók, de ritka, hogy csak a kép miatt próbáljak ki egy receptet. Ebben viszont a látvány alapján MINDET azonnal el akartam készíteni, főleg, mert mindben van csokoládé (CSOKOLÁDÉ!). Szerencsére kitart majd egy darabig :) A kép a könyvből származik.

Hozzávalók:

• 22,5 dkg vaj
• 22,5 dkg étcsoki
• 5,5 dkg aszalt meggy
• 5,5 dkg dió
• 12 (16) db szögletes vajas keksz

A legnehezebb számomra a megfelelő méretű forma előállítása volt: akkora kell, amibe négy keksz éppen elfér egymás mellett. Ehhez alufóliás segítséget vettem igénybe, és egy zacskó sárgaborsót használtam támasztéknak, mert a legkisebb formám (Profi szilikonos kenyérforma) is szélesebb volt a kelleténél.

Szóval, a diót és meggyet apróra vágjuk (jó móka!). A vajat a csokival összeolvasztjuk (kerámialapon alacsony fokozaton egy jénaiban, egyébként gőz felett). Az alufóliával bélelt formába lerakunk egy sor kekszet, megszórjuk a diós-meggyes keverékkel, rákanalazzuk az olvadt csoki kb. harmadát. Keksz, nyomkodás, szórás, csoki. Ismétel.

Nekem nem úgy néz ki, mint a képen, mert négy réteg jött ki, és legfelül a vékony csokibevonatot megszórtam a maradék diós keverékkel. A végeredmény így leginkább egy óriási müzliszeletre emlékeztetett. Ekkor jött a még nehezebb rész: éjszakára (a leírás szerint 12 órára) a hűtőbe kellett tenni. És várni. És várni. És szeletelni. És enni.

Én három hibát követtem el. Mások okulására:

1. Volt 8 dkg régi-régi dióm, és mindet beleraktam, ezért maradt egy adag szóróanyag, amit már nem tudtam a rétegek közé szuszakolni, mert így is majdnem nem érte a kekszet a csoki, pedig az fontos, különben nem puhul meg. Érdemes tehát betartani az eredeti arányokat.

2. Amint összeállítottam, bevágtam a hűtőbe, így a meleg szmötyi nem tudta teljesen átjárni a kekszeket, és egy részük kemény maradt. Tökéletesen összeállt és szelhető, de van, ahol roppanós, és ott nem annyira jó. Tehát csak teljes kihűlés után dermeszteni.

3. Plus Xocriolata 72%-os étcsokit használtam. Ez nem egy kifinomult ízű csoki, és ilyen mennyiségben állati tömény, egyszerre csak egy-egy ujjnyi szeletet tudok belőle megenni (én, aki a narancsos Lindtből egy ültő helyemben fél táblát, a nugátos Milkából egy egészet elmajszolok). Szóval olyan csokit érdemes használni, aminek az ízét nagyon-nagyon szeretitek. Könnyen lehet, hogy holland kakaóporral dúsított tejcsokival is jó.

+1. A férjem szerint túl vajas, szerintem viszont a dió volt enyhén avas, ő meg nem emlékszik, milyen gyorsan falta fel a hasonlóan tömény, bár alapvetően tejszínes trüffelkrémes csokitortát :) De mivel a csoki úgyis visszadermed, akár a fele vaj is elég lehet, vagy mint a trüffeleknél, megfelelő arányban tejszínnel helyettesíthető, úgy legalább valamelyest a kalóriabevitel is csökkenthető.