Gasztro Secret Santa poszt no. 2. Ugyan sosem bocsátanám meg magamnak, ha Stahl Judit nyomdokaiba lépve minimális módosítással, más-más néven újrapublikálnám a blogra korábban már feltett recepteket, de ez az a bizonyos kivétel. Az első, alapvetően ropogós változattól eltérően most a pörkölt törökmogyoró-darabkákat körülölelő, lágy nugátkrémet kívülről vékony, roppanós csokoládékéreg borítja, így talán jobban megközelíti a Ferrero Rocher-t. Kamrahidegen fogyasztva tökéletes az összhatás, bár végső soron ismét csak egy felturbózott mogyorós csokiról van szó.
Kb. 45 bonbonhoz kell:
- 30 dkg nugátmassza (Keserédes, Ázsia bolt)
- 15 dkg étcsoki (Szerencsi szerecsen)
- 1,5 dl tejszín
- 15 dkg durvára tört, hántolt, pörkölt törökmogyoró
- (3,5 dkg zúzott kukoricapehely)
- 25 dkg étcsoki a bevonathoz
A nylonzacskóban húsklopfolóval vagy egyéb célszerszámmal durvára tört mogyoró egy részét egy rétegben eloszlatjuk a télapótalpakban (a.k.a. praliné öntőforma). A tejszínt felforraljuk, beletördeljük a csokit, beleszórjuk a maradék mogyorónyesedéket, jól elkeverjük, majd ha kihűlt, elegyítjük az elmorzsolt kukoricapehellyel (elhagyható, l. lejjebb).
Gyorsan formákba adagoljuk, a teraszon, konyhaablakban vagy a hűtőben szikkasztjuk. Elég puha ahhoz, hogy ne lehessen deformálódás nélkül felkockázni, úgyhogy ezen a ponton el lehet gondolkodni a fagyasztáson, bár nem tudom, a massza zsíros komponensei mennyire viselnék jól a mínuszokat. Mindenesetre idővel valahogyan kipattintgatjuk a bonbonokat a formából, végül egy hústű segítségével - a talpuk kivételével - a megolvasztott étcsokiban megmártjuk (nem lacafacázni, mert beleolvad!), és zsírpapírra állítva kidermesztjük.
Az Abonett helyett használt kukoricapehely megpuhult benne, a nápolyi-hatáshoz muszáj valami krokantszerűséget keresni hozzá, és szerintem még mindig elbírna több nugátot. Ráadásul most először éreztem, hogy az étcsoki is lehet túl édes: legközelebb tennék a mázba holland kakaóport vagy magasabb kakaótartalmú csokit. Azért pikk-pakk elfogyott :)
Diszkusszió