Kedves, birkamániás kollégát búcsúztattunk tavaly ezzel a tortával, és bár a birka alapvetően nem kötelező eleme, legyen már valami kvázihúsvéti recept a blogon. A fő dizájnelem a tejszíngyapjas, csokifejű birka lett volna, de életemben először a rohadék tejszín gyakorlatilag minden átmenet nélkül vajjá változott, és valamilyen kifürkészhetetlen okból nem is volt itthon több. A prezentáció idejére a porcukor (l. lenti kép) nagy része persze beivódott a csokikrémbe, de ez az apró közjáték nem hatott ki a fogyasztás sebességére, így saját részre egyetlen kókadt szeletet sikerült megmenteni. Cseppet sem émelyítő, amolyan töménykés, amiből egy szelet nem szelet.

A tortalapokhoz kell:

• 8 tojás
• 25 dkg cukor
• 25 dkg liszt
• 2 ek holland kakaópor
• 5 dkg vaj
• 15 dkg étcsoki
• 30 dkg dió

A krémhez:

• 3 dl tejszín
• 30 dkg étcsoki
• 5 dkg vaj
• 2 ek kávélikőr

A tojásokat a cukorral szinte fehéredésig robotoljuk, a habba óvatosan belekeverjük a lisztet és kakaóport, végül az olvasztott vajat, olvasztott csokit és darált diót. 175 fokra előmelegített sütőben kb. 40 perc alatt megsül (nyolc tojásból készült tésztával a 26 cm átmérőjű tortaforma tele lesz).

A krémhez a tejszínt csak annyira melegítjük fel, hogy felolvassza a csokit és a vajat, ezeket elkeverjük, a végén hozzálöttyintjük a kávélikőrt. Mire eddig elérünk, már hideg, mehet a kihűlt, háromba vágott tortába és rá. Dekorálás, evés (tejszínhab ajánlott).

A diós csokitorta tésztája a holland csokis könyvemből, az alig vajas trüffelkrém Tortaimádótól. A birkatorta elé természetesen birkás levest ajánlok, az észosztóban pedig vajkrémek Dunszt szerint.