Idén sem én leszek az év idénybloggere. A húsvétot bebuktam, az eper mindennemű cukros transzformációjáról már nyilatkoztam, a spárgáról minden tavasszal megírja valaki, hogy büdös, és addig vegyük gyorsan, amíg még lehet, holott a fagyasztott, zsenge zöld spárga egész évben elérhető, nem kell tisztítani, és nincs gond a fásságra. Az újkrumpli meg... hát, semmi nem motivál, hogy a kacsazsíros-tepsis, ilyen-olyan zöldfűszeres sütésen kívül mással is fáradjak, hisz - a vele sült új fokhagyma mellett - a ropogósra pirult héja a legjobb.

A fáziskéséssel összhangban jöjjön inkább a rövid beszámoló a 2009-es angyalkás GBT-ről. Én Szepykét leptem meg, és kétségtelenül én kaptam a legjobb ajándékot: egyszerre egy- és sokoldalú, állandó és megújuló, és egészen jövő márciusig kitart. Anna, aki eszik, és nem mellesleg baromi jól rajzol, naptárt készített nekem, amelyet a Pillanatképek Okostojás vélt vagy valós életéből című, máig kiadatlan opusz részleteivel, valamint különféle nemzetek konyhájából kiragadott receptekkel illusztrál, és havi bontásban juttat el hozzám. Így esett, hogy márciusban svéd kekszet (kakor, vagy mi a szösz) is sütöttem.

Kell hozzá:

• 30 dkg puha vaj
• 1 csésze kristálycukor
• 2 3/4 csésze liszt
• 1 3/4 csésze darált mandula
• kb. 2/3 csésze (fagyasztott fekete) áfonya

A hozzávalókat a harmadik kezünkkel összegyúrjuk (az áfonyát a végén), hat egyenlőcske rudat képezünk belőle, amiket egy nagy tepsire fektetve 175 fokon 35 perc alatt megsütünk, aztán felszeletelünk.

A néhány soros leírásból botorság lenne arra következtetni, hogy ennyire egyszerű volt. A nyavalyás áfonya ugyanis, ahogy engedett fel, úgy eresztett egyre több levet, áztatta el a tésztát, és színezte bordóra a kezemet. Mire aztán megsült, aszalt áfonya lett belőle - lehet, eleve azzal kellett volna kezdeni. A pirított mandula íze és a vajas keksz állaga viszont kárpótolt a maszatért, kekszrajongók nem fognak csalódni.

A naptár kiegészítéseként jutott még egy zacskó - a német felirat szerint – mahlab nevű fűszer, ami a sajmeggy (Prunus mahaleb) porrá őrölt magbele. Az illata erős és érdekesen kesernyés, ehhez még receptet kell találnom Fahéj és feta görög húsvéti kalácsán felül is, ha azt szeretném, hogy valaha is elfogyjon :)