A spárga igen ritka vendég nálunk, amióta ugyanis a hitvesem rájött, hogy a belőle származó metil-merkaptántól pisil és izzad annyira büdöset (és sokat), lényegében száműzte a konyhából. Ezt a változatot (legalábbis valami hasonlót) viszont évi egy alkalomra sikerült engedélyeztetni.

A tésztához:

• 30 dkg liszt
• 15 dkg hideg vaj
• csipet só
• 1-2 ek hideg víz

A vajat lereszeljük, a liszttel, sóval és vízzel gyors mozdulatokkal omlós tésztát gyúrunk. Fél órára behűtjük, aztán kibélelünk vele egy cakkos szélű vagy akármilyen tortaformát (az eredeti recept fele ennyi lisztet ír, de nekem 25 dekánál kevesebből sohasem jutott mindenhová). Szerintem ez a spárgás cucc egyébként hosszúkás (kenyér-, őzgerinc-) formában jobban mutat: egyszer elkészítettem már leveles tészta alappal is, a spárgasípokat pedig hosszában elfektettem, így azok szeleteléskor vidám pöttyök formájában látszottak.

A rátéthez:

• 10-15 dkg húsos szalonna
• 25-50 dkg (zöld) spárga (vásárlási tippek Mammától)
• 2-3 dl tejföl és tejszín vegyesen
• 1-2 tojás
• 5-10 dkg parmezán vagy más sajt
• néhány ág kakukkfű
• bors

Az apróra vágott szalonna zsírját olvasszuk ki, az előkészített spárgát ezen vagy kevés vajon pirongassuk körbe. A tejfölt, tejszínt, tojást, sajtot és fűszereket kutyuljuk össze, öntsük a tésztára (a parmezán miatt nem szoktam sózni, és az elősütéssel sem vesződöm, nem ázik el a tészta). A spárgákat tetszés szerinti formációban rendezzük el a sűrű krémen (ha a rátét hígabb vagy vastagabb lett, el fognak süllyedni, de az sem baj), végül a művünk tetejét szórjuk meg a szalonnapörcökkel (elsüllyedt spárgák esetén töltelékazonos sajttal). 200 fokra előmelegített sütőben addig süssük, amíg a rátét meg nem szilárdul, és a teteje meg nem pirul (vastagságtól függően kb. 35-50 perc). Frissen jó igazán.