Az én mumusom a már említett karamell mellett a forrázott (égetett) tészta, ami azért nem olyan jó, mert ebből a tolófánktól kezdve a képviselőfánkon át a profitterolig elég sok finomság készül. Első és egyetlen fánksütési kísérletem csúfos kudarcba fulladt: a gömböcök szimplán nem lyukadtak ki, ergo nem volt mit megtölteni. Mostanra azonban elméletben már eléggé felkészültnek éreztem magamat ahhoz, hogy ismét belevágjak - rögtön a miniatűr, falatnyi változatba.
Az Eckler fánk (Ekler-fánk?) hosszúkás formájú, elsősorban tejszínhabbal vagy vaníliakrémmel töltött, a kalapján csokibevonattal ellátott sütemény. Arról nem szól a fáma, hogy a francia éclair ("villám") szóból magyarul hogyan lett Eckler, főleg, hogy éklernek kell mondani. Talán ezt is több helyen találták fel egyszerre? Mindenesetre finom.
No de térjünk a lényegre. A legújabb próbálkozásom:
- 100 g zsír
- 100 ml víz
- csipet só
- csipet cukor
- 100 g liszt
- 3 tojás
Annyira dicsérik a mangalicát, hogy nemrég beruháztam egy tömbbe. Eddig se nagyon használtam disznózsírt, de úgy érzem, szagbeli okokból a későbbiekben is maradok a liba- és kacsazsírnál. De most még van malac is, úgyhogy ebből készült, nem vajból, hátha-ez-is-számít alapon.
A zsiradékot és a vizet a csipet sóval és cukorral felforraljuk. Beleöntjük az összes lisztet egyszerre, és néhány percig falapáttal kevergetjük, amíg a massza el nem válik az edény falától. Lehúzzuk a tűzről, és szigorúan egyenként, alaposan belerobotoljuk a tojásokat. Nekem a harmadik tojás után lett normális állaga, addig darabos volt.
Zsírozott tepsire sima végű vagy csillagcsőrös nyomózsákkal kb. 4 cm hosszú, 1,5-2 cm széles csíkokat nyomunk (a csőrről a leghatékonyabban egy-egy ügyes késmozdulattal lehet leválasztani őket). 220 fokon, gőzös sütőben 15 percig, majd 180 fokon gőzmentes sütőben még 10 percig sütjük. Azt írta, hogy a sütőben hagyjuk kihűlni, de mivel egymás után sütöttem őket, ezt nem tudtam megoldani.
Lehet, hogy a zsír, lehet, hogy a sütési módszer tette meg a hatását, mert a két tepsinyi (55-60 darab) mini fánkocska mind lyukas lett, bár ezek közül hat alul lyukadt ki... Néhányban maradtak hártyák, de olyan jól (függőlegesen) helyezkedtek el, hogy a krémet simán beléjük lehetett tölteni. Egyébként többféle hosszúságút, illetve kerek formájút (kb. 2,5 cm átmérőjű) is készítettem, de a megadott méret vált be a legjobban, mert a hosszabbaknak eltörött a kalapja, amikor lenyestem. A kicsi kerekek is felhasználóbarátak, de kizárólag azok közül kerültek ki az alul lyukas példányok.
A töltelékkel nem vacakoltam, mert megérkeztek a vendégek: a direkt erre az alkalomra tartogatott főzés nélküli tiramisu krémport (igen, E-anyagok tömkelege, most lebuktam!) kanalaztam a pufikba, aztán olvasztott, tejszínnel kevert csokiba mártottam a kalapkájukat, majd gyors dermesztés következett a hűtőben. Én jobban szeretem másnap, amikor megpuhul, de szerencsére maradt nekünk is.
A kiváló minőségű képek a szuper könyvecskémből származnak: The Book of Chocolates and Petits Fours.
Diszkusszió