Ez a mi családi csokink, amit gyerekkoromban imádtam. Mi tagadás, most is eteti magát a nyavalyás, de nekem annyira már nem ízlik, valahogy cukorízűnek találom. Azért került sor rá mégis, mert még tavaly kipróbáltam egy ehhez hasonló receptet, de marhára nem jött be, a hónapok óta zárt dobozban pihenő, nagy halom pirított, puffasztott, csokis rizzsel viszont kezdeni kellett valamit. A végeredmény önmagában nem szilárdul meg, talán a relatíve kevés tejpor miatt, de az ostya felveszi a nedvességet, és a csoki így szépen szeletelhető.

Kell hozzá:

• 30 dkg cukor (szerintem tovább csökkenthető)
• 1,5 dl víz
• 25 dkg vaj
• 25 dkg (vagy 3 csomag MilkQuick/Turista) tejpor (Metro: 2000 Ft/kg, Tutti márkájú; CBA: 2170 Ft/kg a sovány MilkQuick, 2380 Ft/kg a zsíros)
• 5 dkg holland kakaó
• 10 dkg puffasztott rizs vagy 20 dkg kókuszreszelék
• 4 db szögletes ostyalap (Spar, Ziegler 6 db-os csomag, 129 Ft) - a Képek menüben videó az ostyagyártó-mártó masinériáról :)

Úgy készül, mint a kókuszgolyó. A vízből és cukorból szirupot főzni, forrón bele a vajat, ezt ráönteni a kakaós tejporra, elő a kézi robotot, ha homogén, kanállal bele a rizst. Egy megfelelő méretű tepsit vagy tálcát körbealufóliázni, bele két ostyalap szorosan egymás mellé. A krémet melegen ráönteni, befedni két újabb ostyalappal, rá alufólia és két lexikon. Az ostya néhány óra alatt megpuhul a nedvesség és hő hatására (nem ázik el), a rizs viszont csak másnapra puhul fel, addig a tálcát el kell rejteni a titokzatos csócsálók elől, akik néhány morzsától eltekintve nem hagynak maguk után nyomot.