Ezt a videót meglehetősen régen kiszemeltem magamnak, amit az is mutat, hogy a hiányzó hozzávalókat még a tavalyi Ázsia-túrámon beszereztem. Ennyit arról, hány kipróbálandó recept vár nálam a sorára :) A gombóckákat ehhez a csirkéhez hasonlóan a keleti konyha felé első tétova lépéseiket tévő séfjelölteknek is melegen ajánlom, ugyanis nincs kiugróan szokatlan íze, ám az édeskés fűszerkeverékbe mártogatva mégsem hat teljesen szokványosnak.
Mérettől függően 35-70 db gombóckához kell:
- 35 dkg darált pulyka
- 1 kisebb vöröshagyma
- 1 tojás
- 12,5 dkg (fél zacskó) miszo (erjesztett rizs- és szójababpüré; az enyém a HerbaHázból, de kapható pl. a Szakuban is)
- 2 púpos ek apróra hasogatott vízigesztenye (Ázsia Bt.)
- 8 dkg kukoricaliszt (kukokeményítőt mond)
- 2 dkg cukor
- 4 dkg száraz fehérbor (édes főzőszakét mond)
- 6 dkg szójaszósz
- 8 dkg víz
A tálaláshoz:
- kínai ötfűszer keverék (biobolt vagy Metro)
Először is kinyomozzuk, hogy a videóban elhangzó "egy darab vízigesztenye" kifejezés a gyakorlatban mennyi konzervnek feleltethető meg. Kiderítjük, hogy a növény nem rokona a nálunk is honos, kétszikű sulyomnak, aztán azt is, hogy hagymagumója golflabda méretű, és hogy eGL értéke 6, bármit is jelentsen ez. Aztán a dobozt felnyitva meglepve konstatáljuk, hogy a vízigesztenyét eltéveszthetetlen méretű egységekben helyezték el benne, csak felszeletelve. De legalább megtudtuk, hogy mekkora egy standard golflabda :)
A következő lépésben az apróra vágott hagymát kevés olajon megpirítjuk, kihűtjük. A szósz hozzávalóit összeforraljuk, félretesszük. A gombóchoz valókat fakanállal alaposan összetúrjuk (csakis akkor lesz autentikus, ha százszor keverintünk rajta :). Ha szépen összeállt, kigombócoljuk. Érdemes megnézni a videón, hogy a bácsi olajozott kanállal milyen rutinosan formálja őket.
A gombócokat ujjnyi olajban kisütögetjük, aztán egy tepsire sorakoztatjuk, és öt percre bedugjuk a 180 fokos sütőbe. Bevallom, nem tudom, ennek a lépésnek mi a kulináris vagy egyéb jelentősége, de nem hagytam ki. A második adagot tovább hagytam bent, így ropogós kérget kapott. Ezután a gombócokat öt percig főztem a korábban elkészített terijaki szószban, végül ötfűszer keverékkel megszórva tálaltam.
Az ötfűszer ilyen mennyiségben, ilyen körítéssel a hozzám hasonló, ánizsundorral küzdő egyéneknek is ízleni fog. A vízigesztenye harsogóan roppanós, mégis leveses, csak jót tesz neki. A besűrűsödött szószból összesen két evőkanál maradt, pedig tudtunk volna még tunkolni, szóval azt érdemes arányosan felszaporítani.
Eredetileg nánt terveztünk hozzá, de előbb megéheztünk, így feltettünk némi bébirépás basmati rizst (ki kell használni, amíg még kapható), hogy teljes legyen a fúzió. A siker csalhatatlan jele, hogy nemrég a miszo másik fele is így végezte (a zacskója légmentesen visszazárható, semmi baja nem lett a hűtőben). Belekerült az összes maradék vízigesztenye, és dupla mennyiségű szószt forraltam, de így kevésbé sűrűsödött be, valahol a másfélszeres mennyiség körül lehet az igazság. (A fotó valamikor márciusban készült az első adagról.)
Diszkusszió