Budapesten jártam, gasztrobloggereket láttam. Izé, a múlt hétvégéről van szó, de most jutottam el addig, hogy írni tudjak róla. Természetesen nem a sokkoló élmény, hanem az időhiány miatt.

Az időjárás kegyes volt hozzám: csak akkor zuhogott, amikor éppen valamilyen közlekedési eszközön tartózkodtam. Természetesen univerzális öltözékkel készültem: a szandálon könnyen be-, illetve kifolyik bármi, de a tiszta, száraz érzés mégis csak jobb.

Először is, szombaton össznépi kenyérsütögetős találkozón vettem részt, ekkor kezdődött a nagy zabálás (én azért túléltem). Aztán útban a szállásom felé megcsodáltam a környék egyik fő nevezetességét, a hírhedt józsefvárosi piacot, de inkább csak kívülről. Tiszta Chinatown, sok kis targoncás kínai, meg minden.

Vasárnap IKEA kalandozásokkal egybekötött találkozón vettem részt Ana, Kicsi Vú és Kismacs társaságában. Előbbi két fő még a parkolási büntetést is riszkírozta, csak hogy felvehessen. Úgy tűnt, az IKEA felkeresése a pesti ember számára amolyan hétvégi népprogram, ebben a benyomásomban a jelenlévők is voltak szívesek megerősíteni. Végül is fedett, a gyerekeket is el lehet rakni, és van kajálda is. Utóbbiban megkóstoltam a nevezetes svéd húsgolyókat; jelentem, egy az egyben májgombóc ízük volt, felejthetőnek minősítve.

A beszerzések közül az ikeás citromkapirgáló szuper, sokkal könnyebb elmosni, mint a négyoldalas reszelőmet, és ugyanolyan hatékony. Puhább citromoknál az eljárás a következő: kifacsar, a fél héjakat lefagyaszt, kapirgál, kezet valahogy felmelegít. Szerváltam egy puzlis jégkockatartót is ajándékba.

Este a vendéglátóm egy hosszas Szent István körúti séta alkalmával elcipelt a Szeráj nevű török kajáldáig, és nagyon sajnáltam, hogy a húsgolyók miatt marhára nem voltam éhes. Restellem, de végül a látszólag legkisebb gyros szendvicsre esett a választásom, és megkóstoltam azt a bizonyos joghurtos padlizsánt is - én nem tudom, szerintem semmi különleges hozzávaló nincs benne, de valami embertelen jó! Más sajnos nem fért belém, pedig kacérkodtam legalább az egyik frissen kirakott mentás-valamilyen salátával meg a töltött szőlőlevéllel.

Hétfőre esett többek között a híres Fővám téri Nagycsarnok felkeresése. Először nem a zöldséghegyek, hanem a lobogó terítők és egyéb népi motívumok tűntek a szemembe, de hamarosan meggyőződtem arról, hogy nem tévedtem el. Teljesen ledöbbentem viszont, hogy itt tényleg vannak árusok, akiknél nem lehet válogatni. Mindenesetre a második próbálkozásnál sikerült szert tennem jó fél kiló nagy szemű, ropogós cseresznyére, ezt szemezgettem bámészkodás közben. Mivel meleg volt, és viszonylag hosszú vonatút állt előttem, a Cserpes Sajtműhelynél csak a nyálamat csorgattam.

Végül persze az alagsori Ázsia boltban kötöttem ki, ahol a pénztáros bácsin kívül mindenki külföldiül beszélt. Itten drágaság van (a helyi Hanson and Fosterben kapható Patak-féle currypaszták például több mint kétszeres áron kaphatóak), de szerencsére csak egy szatyor volt nálam :) És úgy néztem, alig néhány dolog akad, amit a szerencsétlen vidéki ne kaphatna meg a HerbaHázban.

A fűszeres polcsor több mint impresszív. Chili&vanília propagandagépezete egyébként kiválóan működik: a kaffir lime levél és thai citromfű doboza üresen tátongott. A tamarindpaszta kevésbé volt keresett, mégis egy kisebb kiszerelésű zöld currypasztát választottam. Az aszalt paradicsomot igencsak drágálltam (fent a csarnokban is majd' 3000 Ft-ot kóstált kilója), ha idén több szerencsém lesz (értsd: nem vékony húsú paradicsomot kapok ki ősz elején), ismét magam aszalok pár kilót. Vízigesztenyét és készre sütött búzalisztes tortillákat vettem még (miután megláttam, hogy a masa harina kilója egy ezres), illetve indonéz bourbon vaníliát 225 Ft/rúd értékben, ami Ana szerint nem biztos, hogy jó, ő a madagaszkárira esküszik. Majd meglátjuk - és Sőreginél sem felejtem el megnézni, mik vannak a webshopban feltüntetett kiszereléseken kívül.

Az Ázsia boltban teljesen véletlenül :) összefutottam ribizlivel, akinek malátalisztjével meg is sütöttem az első zsemleadagot, kiváló lett, köszi-köszi! Egyszer lehet, hogy magam is nekiállok a csíráztatásos-pörköléses játéknak, erősen úgy tűnik, hogy megéri.

Ma pedig Nemisbéka kartácsnőbe botlottam, tök spontán persze :) Azt hittem, én értem oda először, ezért nem is különösebben kerestem. Aztán amikor egy tőlem két méterre ácsorgó egyén felhívott telefonon, akkor lett vicces a dolog. Amikor meg kiderült, hogy tulképp ismerhetnénk is egymást, akkor meg pláne. De tudom még fokozni. Tegnap sütöttem becsületrendet (az egyetlen eheti konyhai tevékenységem a meggylevesen kívül), és vittem neki, mert ugyan nem különleges, de jó rumos lett, és állati laktató. Ahogy azt Móricka elképzeli :)