A méltán népszerű házi konyakmeggy egyszerűsített változata: az én igénytelen fajtámnak a meggy-csoki-mogyoró kombó továbbra is felülmúlhatatlan. Francia drazsé külsőt szántam neki, kellő türelem híján viszont inkább dunakavics jellege lett (neogasztrománul: rusztikus :) Azért jól gurul.

Hozzávalók:

• 5 dkg aszalt meggy
• 0,5 dl barna rum
• 10 dkg nugátmassza (Keserédes, Ázsia bolt)
• 18 dkg étcsoki (Boci)

A t-1. napon az aszalt meggyet jól zárható edénybe tesszük, ráöntjük a rumot, éjszaka igyekszünk nem rájárni. Másnap felpuhítjuk a nugátot (mikrohullámú sütőben kb. 30-40 s, közben egyszer átstrukturáljuk), egyneművé keverjük, és vagy egyesével megmártjuk benne a hústűre/fogpiszkálóra szúrt meggyszemeket (bal oldalt), vagy kisebb adagokban beleszórjuk, összeforgatjuk (jobb oldalt), kihalásszuk, és az odakészített tálcára simított zsírpapírra sorakoztatjuk. Ezen a ponton lényegtelen, milyen formát ölt, a csokizásnál nyeri el végső alakját. Hűvös helyen kidermesztjük. A rumos nugát egyébként finom dolog, önmagában simán elmenne tortakrémnek.

Egy másik ibrikben gőz felett, kerámialapon a legkisebb fokozaton vagy mikrohullámú sütőben felolvasztjuk a csokit. Nem hevítjük túl (hígan folyósra), csak éppen, hogy viszkózus legyen: ha túl meleg, felolvad tőle a nugát. A nyélre szúrt, hideg golyókat megmártjuk a csokiban, és hungarocellbe tűzködjük (ilyenkor gömb az eredmény, ötletgazda: Maci), vagy zsírpapírra fektetjük (talpas bonbonokat képzünk).

Többszöri (akár váltott nugát-csoki) mártogatás = nagyobb gömb = nagyobb élvezet. Hűvös helyen tárolandó, szobahőmérsékletre akklimatizálva fogyasztandó. Az eltarthatóságáról nincs adat (bitang gyorsan fogy), de úgy sejtem, a nem jól szigetelt gombóckán idővel áthatol a nedvesség, kívül foltos lesz, belül meg kiszárad.

Okosság:

• A gömböc tudománya :) (angolul)
• Trüffelreceptek és elkészítési tanácsok