Jól nézzétek meg az eredeti recepthez tartozó képet, mert ez az a sütemény, ami sosem lesz ilyen, hacsak nem méterekről fotózzuk - a teteje ugyanis a vágásvonalak mentén 100%, hogy berepedezik. Mégis viszonylag gyakran megsütöm, mert a pörkölt dió mindig finom, és a süti nem mellesleg non-habcsók jellegű tojásfehérje-temetőként is remekül funkcionál. Az originál változat is jó lehet, de a lekvár nálam kizárt, és kockafejként egyébként is szeretem a kerekebb számokat, emígyen:
A tésztához:
- 20 dkg liszt
- 15 dkg vaj
- 10 dkg porcukor
- 1 tk sütőpor
- csipet só
- 3-4 ek hideg víz (amennyitől összeáll)
A tetejére:
- 20 dkg dió
- 20 dkg étcsoki (Goutier a Plusból, ribizli ajánlására - finom!)
- 10 dkg porcukor
- 4 tojásfehérje
A tészta hozzávalóit gyorsan összemorzsolgatjuk, kis gáztepsibe nyomkodjuk (nem kell kikenni, nem ragad bele), és határozatlan időre, de legalább fél órára a hűtőben felejtjük. Amikor már ennénk, ledaráljuk a diót, lereszeljük a csokit (nálam ez elég egyszerűen megy, csak a csoki sajnos sztatikusan vonzódik a robotgép műanyag alkatrészeihez).
A sütőt 180 fokra előmelegítjük, közben a fehérjét felverjük a cukorral, bele a diót és csokit. Ezt a kulimászt egy kanál hátával elsimogatjuk a tésztán, és (légkeverésen) max. 45 perc alatt megsütjük. Az esztétikai hiányosságok még egyetlen családtagot vagy vendéget sem akadályoztak meg a végeredmény idő előtti eltüntetésében. Nagycsaládosoknak egy jó tanács: kezdjenek dupla adaggal, nagyobb tepsiben.
Diszkusszió