Jól nézzétek meg az eredeti recepthez tartozó képet, mert ez az a sütemény, ami sosem lesz ilyen, hacsak nem méterekről fotózzuk - a teteje ugyanis a vágásvonalak mentén 100%, hogy berepedezik. Mégis viszonylag gyakran megsütöm, mert a pörkölt dió mindig finom, és a süti nem mellesleg non-habcsók jellegű tojásfehérje-temetőként is remekül funkcionál. Az originál változat is jó lehet, de a lekvár nálam kizárt, és kockafejként egyébként is szeretem a kerekebb számokat, emígyen:

A tésztához:

• 20 dkg liszt
• 15 dkg vaj
• 10 dkg porcukor
• 1 tk sütőpor
• csipet só
• 3-4 ek hideg víz (amennyitől összeáll)

A tetejére:

• 20 dkg dió
• 20 dkg étcsoki (Goutier a Plusból, ribizli ajánlására - finom!)
• 10 dkg porcukor
• 4 tojásfehérje

A tészta hozzávalóit gyorsan összemorzsolgatjuk, kis gáztepsibe nyomkodjuk (nem kell kikenni, nem ragad bele), és határozatlan időre, de legalább fél órára a hűtőben felejtjük. Amikor már ennénk, ledaráljuk a diót, lereszeljük a csokit (nálam ez elég egyszerűen megy, csak a csoki sajnos sztatikusan vonzódik a robotgép műanyag alkatrészeihez).

A sütőt 180 fokra előmelegítjük, közben a fehérjét felverjük a cukorral, bele a diót és csokit. Ezt a kulimászt egy kanál hátával elsimogatjuk a tésztán, és (légkeverésen) max. 45 perc alatt megsütjük. Az esztétikai hiányosságok még egyetlen családtagot vagy vendéget sem akadályoztak meg a végeredmény idő előtti eltüntetésében. Nagycsaládosoknak egy jó tanács: kezdjenek dupla adaggal, nagyobb tepsiben.