Íme, az élő példa, hogy egy látszólag egyszerű játékkiírás is kihívást jelenthet. Nem vagyunk levesesek. Az étel fogalmához szerintünk hozzátartozik, hogy az elfogyasztását követő két órán belül nem leszünk újra éhesek. Amit nem kanállal eszünk, és sokat pisilünk tőle, azt a mi családunkban innivalónak hívják :) Ennek a koncepciónak megfelelően a háztartásunkban létezik az a kategória, amit mi magunk közt levesnek nevezünk ugyan, ám tulajdonképpeni leve nincsen. Az ún. valódi levesek terén pedig a repertoárom nagyjából kimerül a klasszik paradicsomlevesben és az alább részletezendő, relatíve primkó, de annál finomabb fokhagyma-krémlevesben.
Először a helyiek körében remek, házi jellegű kosztjáról és ugyanilyen atmoszférájáról elhíresült Flórián Kisvendéglőben ettünk ilyet. A recept eredetijét sok más jósághoz hasonlóan az ex-externet konyha listán találtam meg, aztán valamelyest továbbfejlesztettem, mert ha a boltban csak kínai fokhagyma jut az ember lányának, a végeredmény bitang keserű tud lenni.
A leves elkészítésének előfeltételei:
- valamely családtag húslevest főz, és megmentünk belőle egy adagot, vagy sutba dobjuk elveinket, és elzarándokolunk leveskockáért; ÉS
- hétvége van, és a kénvegyületeknek van ideje kiválasztódni a szervezetből; ÉS
- mindenki eszik belőle, mert aki kimarad, nem bírja elviselni a többiek szagát.
4 főre kell hozzá:
- 1 naaagy fej (kb. 15 d. gerezd) fokhagyma, a fele megsütve
- 1,5 liter erős hús- vagy zöldségleves (szentségtörőknek az előírtnál több kocka per liter víz)
- 1 csokor petrezselyemzöld
- 20 dkg tejföl
- 5 dl tej
- csipet szerecsendió
- só, bors
- (1-2 ek konyak)
- a tálaláshoz extra fokhagyma, reszelt trappista és pirított zsemle(kockák)
Két kanál olajból és kanálnyi lisztből világos rántást készíteni. Rádobni a botmixerrel vagy turmixgépben pépesített fokhagymát, kettőt kavarintani rajta, felönteni alaplével, sózni, borsozni. Ha felforrt, bele a tejben elkevert tejfölt és az aprított petrezselyemzöldet, ha ismét felforrt, kész. A legvégén opcionálisan mehet bele némi konyak, pálinka vagy hasonló jellegű alkoholos ital.
Nagyon habzik, ezért magas falú edényben tanácsos főzni. A legtovább a fokhagyma megpucolása, megsütése és pépesítése tart (turmixoláskor kevéske húslevest szoktam hozzáadni). Tejföl helyett tejszínnel nem az igazi.
Levesbetétként a parmezántallérok alapján trappistakorongok sütésével próbálkoztam, kevés sikerrel. Maradt tehát a megszokott sajtos-sült fokhagymás pirítós: két házi zsemle, sok olvadt trappista, és a jóllakottságérzet mellett megvan a téli hideg ellen részleges védelmet nyújtó zsírpárnák felduzzasztásához szükséges kalóriabevitel is.
Sok más (fok)hagymaleves: DPG recepttár 238. füzet (.doc)
Diszkusszió