Ha már gombóc, legyen kicsi és édes :) Bár a fotó kísérteties hasonlóságot mutat a gesztenyekosárkáéval, az alábbi képen falatnyi képviselőfánkok láthatók az elmaradhatatlan csokikalappal:

Ez a cucc konkrétan a nem túl tolakodó, mégis aromás kávékrém miatt ütős (ez szerencsére este nyolckor derült ki :), és a hagyományostól eltérő töltési mód révén válik szállíthatóvá. Ebben a formában ideális piknikkaja, kevésbé édesszájúak sajt-, sonka- vagy tormakrémes változatban élvezhetik. Jómagam mérsékelten rajongok a képviselőfánkért, de most olyan elképesztően könnyű és ízletes tésztareceptet találtam, amely minden eddigit - beleértve az éclairt is - kenterbe ver: mire kihűlt, tizenvalahányat dobtam be csak úgy magában. Akinek egynél több tojás egyidejű felhasználása ellenkezik az erkölcsi meggyőződésével, ne olvasson tovább.

Kb. 70 db fánkocskához kell:

• 2,5 dl víz
• csipet só
• 12 dkg vaj
• 12 dkg liszt
• 5 tojás

A krémhez:

• 5 dl tej
• 2 tojás
• 4 ek cukor
• csipet só
• 2 (csapott) ek liszt
• 2 (csapott) ek kukoricaliszt
• 2 púpos tk instant kávé
• 4 ek kávélikőr (eredetileg konyak vagy brandy)
• (0,5 dl tejszín)

A tetejére:

• 20 dkg étcsoki vagy 20 dkg cukorból karamell

Először a krémet érdemes legyártani. Úgy készül, mintha csak fagyit főznénk. A tejet felforraljuk, közben az egész tojásokat a cukorral, sóval, lisztekkel és kávéval alaposan összekézihabverőzzük. A forró tejet fokozatosan hozzáadjuk, (gőz felett) besűrítjük (gyorsan megvan). A tűzről lehúzva belekeverjük az alkoholt, teljesen kihűtjük.

A képen is látszik, hogy a krém valamivel hígabb az elvárhatónál - bár kétségtelen, hogy a roppanós csokiréteggel remek kontrasztot ad. A csapott kanál liszteket ennek tükrében púposra módosítanám, és a kihűlt krémet az eredeti receptben szereplő fél deci habbá vert tejszínnel lazítanám.

A tésztához a vizet a vajjal és sóval felforraljuk, majd egyszerre belezuttyantjuk az átszitált lisztet. Jól elkeverjük, amíg az egész el nem válik az edény falától. Én duplafalú edényt használtam, mert a legkisebb tűzhelylapom is nagyon erős. Lehúzzuk a tűzről, és egyesével hozzárobotoljuk a tojásokat. Minden tojást külön-külön, úgy istenigazából homogenizálunk a lisztes masszával.

Jöhet a konkrét fánkgyártási fázis. Előkészítünk két megvajazott-kilisztezett sütőlapot, amire majd a fánkokat sorakoztatjuk. Én kekszkinyomó gépezettel játszottam, de még egyszer az életben nem fogom kipiszkálni a réseiből azt a ragadós maszatot, szóval inkább egy lecsípett végű nylonzacskót javaslok erre a célra. Annál is inkább, mert a sima csőrű tölcsér szebb végeredményt adott, mint a csillagcsőrös.

Kinyomás közben nem kell köröket leírni, mert úgy egy sor erőteljesen madárf?sra hajazó púpot kapunk, ami a sütés alatt úgy is rögzül az örökkévalóságnak. Csak tegyük le a fecskendő csőrét/a zacskó végét, és hagyjuk, hogy egyenletesen feljöjjön körülötte a tészta, amíg kb. 2-3 cm átmérőjű, nagyjából sima felületű halmokat nem kapunk, és ügyesen emeljük ki a csövet. Én a kütyüt két kattintásra állítottam, úgy lett jó, de akár teáskanállal is pottyantgathatjuk a masszát.

220 fokon 12 percig, majd 180 fokon 10 percig sütjük (nálam 8 perc elég volt), amíg némi színt kap. A fánkocskákat egytől-egyig kilyukasztgatjuk, hogy gőz távozhasson belőlük, és a nyitott ajtajú sütőben hagyjuk kihűlni őket.

A krém bejuttatása a tetejükbe-oldalukba hústűvel ütött lyukon keresztül egy zacskóval/fecskendővel történik, amit aztán olvasztott csokival zárunk le (a megtöltött fánkot egyszerűen megmártjuk). Onnan lehet tudni, hogy megtelt, ha a fánkocska érezhetően nehezebb - meg persze egy idő után a krém kibuggyan :) A hagyományos skalpolás-kanalazás is járható út, de úgy jóval kevesebb krém fér bele (mondjuk, amiket üresen megettem, azokba nem is jutott volna...).

A csokiba mártáshoz az Aldi Choceur szériájából a venezuelai 55%-os étcsokoládét használtam, ami meglepő módon - ui. nem szeretem a gyümölcsös jellegű étcsokikat - ekkora mennyiségben ízlett, és jól is passzolt a kávékrémhez. A tetejét kakaóbabbal vagy hasonlóval lehet díszíteni, én most a puritán dizájn mellett voksoltam.

A süti egyetlen hátránya, hogy viszonylag hamar felpuhul*, tehát a megtöltés után célszerű mihamarabb elfogyasztani - egy éjszakát azért simán kibírt a hűtőben. A könyv (The Book of Chocolates and Petits Fours) szerint a fánk és a krém külön-külön lefagyasztható, és váratlan vendégeknek bármikor feltálalható.

* Ez így, ebben a formában végül nem teljesen lett igaz, a no frost hűtőnk ui. eléggé szárítja a fedetlenül tárolt ételeket. Talán ennek tudható be, hogy akit másnap meg az után kínáltam meg a fánkkal, csodálkozott, hogyhogy nem ázott el, hanem roppanós maradt.