Az előzmények alapján talán nem árulok el nagy titkot: a spenótot sem szeretem. Amikor azonban a jobbik felem olyan jóízűen nyammog a különféle változatokon (rántatlan spenótfőzelék, parmezános spenótkrémleves, spenótos quiche, pizza és társai), nyomasztó érzés finnyásnak lenni.

A megoldás: hígítani kell. Kiválóan alkalmasak erre a különféle tejtermékek (tej, tejszín, tejföl, ricotta, túró, mascarpone, olvadékony sajtok) - lehetőleg túladagolva :) És persze a főtt krumpli, az sűrít is.

Az általam is fogyasztott, kevéske spenótos étel között szerepel a Stahl-féle spenótos rakott tészta különböző változatokban (amelynek vonzerejét elsősorban azért a fenyőmag jelenti), a sajtszósszal rétegzett spenótos lasagne, valamint legújabb felfedezettem, a spenótos burgonyakrokett á la Frank Júlia.

Hozzávalók:

• 45 dkg mirelit spenót
• 75 dkg lisztes (régi) krumpli
• 5 dkg füstölt szalonna
• 1 fej vöröshagyma
• só
• 1 tk törött bors
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 tojás
• zsemlemorzsa a bundázáshoz

A nyersen lereszelt krumplit a lecsepegtetett spenóttal, aprított szalonnával, reszelt hagymával, fűszerekkel összekeverjük, bele a tojást is. Rudacskákat formázunk, zsemlemorzsába hempergetjük, bő olajban kisütjük. Paradicsomsalátával vagy sajtmártással tálaljuk.

Így szólt az eredeti recept. Én a hagymát a szalonna kiolvasztott zsírján megdinszteltem, elfőztem a levét, és pörcöstül a masszába kevertem. Ugyan megvártam, amíg kihűl, de amikor elkeztem formázni a kroketteket, egyre több levet eresztett az alapanyag, összességében vagy három deci zöldes folyadékot nyomkodtam ki belőle. A hengereket vékonyan kiolajozott tepsire sorakoztattam, a tetejüket is megspricceltem olajjal, és a sütőben sütöttem meg 220 fokon kb. fél óra alatt.

Alapvetően száraz, tényleg kell hozzá valami mártás vagy saláta, nálunk a maradék rántott sajt és némi mustár is előkerült.