Háziasszonyok tömegei sütik minden karácsonyra a sziléziai eredetű bejglit. Kérdem én, miért?

1. Macerás. Csupán egy kiragadott példa az elkészítés során felmerülő problémák sorából: mitől repedhet ki? Az általam feltérképezett hibalehetőségek: túl sok töltelék (mi az, hogy túl sok?!), egyenetlenül elkent töltelék, túl híg töltelék, túl meleg töltelék, túl kemény tészta, túl vékonyra nyújtott tészta, keletlen tészta, sütéskor egymáshoz túl közel fektetett rudak. Valamit kihagytam volna?

2. Annyira nem is jó. A dió meg a gesztenye finom dolog (na jó, a mák is), de a bejgli maga sokszor merő egy száraz fájdalom, és ízben egy diós kalács is simán ráver. Általában véve tizedannyi erőfeszítéssel tízszer finomabb édességet tudok rittyenteni.

Mindezek ellenére idén valamilyen előttem is ismeretlen oknál fogva bevállaltam életem első bejglijét. Alant a bejgliszűz viszontagságai következnek, a tudományos megközelítés részeként költségkalkulációval.

Először is alapos előtanulmányokat végeztem, hiszen nem lehetett hibázni, elvégre vendégeknek készült. A bejgli fajtáját tekintve omlós élesztős tészta, amelyet gyorsan kell összeállítani, különben megolvad a zsiradék. A kiindulási alapul szolgáló recept helyből csak 34% zsiradékot tartalmazott az előírt 40%-hoz képest, de mivel többen dicsérték, ezen az apróságon hamar túlléptem, és nem az Auguszt Olga-féle leírást követtem.

Kellékek és költségek 3 rúdra:

• 50 dkg liszt (55 Ft)
• 10 dkg vaj (120 Ft)
• 7,5 dkg libazsír (passz)
• 4 dkg porcukor (turmixgépben, kristálycukorból: 10 Ft)
• 2,5 dkg friss élesztő (12 Ft)
• 1 tojás sárgája (13 Ft)
• 1 dl tej (17 Ft)
• csipet só
• 2 kis narancs héja (15 Ft)

A töltelékhez:

• 1 dl tej (17 Ft)
• 1 dl víz (passz)
• 20 dkg cukor (40 Ft)
• 40 dkg dió (640 Ft)
• 4 babapiskóta (5 dkg, 30 Ft)
• 3 kis citrom héja (ebből 2 reszelvény a fagyasztóból, passz)
• 1/2 kis citrom leve (?)
• a mazsolát utáljuk, 15 dkg aszalt meggyet pedig nem voltam hajlandó venni 440 Ft-ért
• 1 tojás (26 Ft) a kenéshez

A receptes linken minden részletesen megtalálható, képes útmutatóval egybekötve. A lényeg: a tészta hozzávalóit a fenti sorrendben gyorsan összegyúrni, egy órára hűvös helyre tenni. Ezen a ponton elkezdtem aggódni, és kétszer is ellenőriztem, nem mértem-e el valamit: el nem tudtam képzelni ugyanis, hogyan lesz ebből a kemény, törékeny, két maréknyi tésztából három, A/4-esnél is nagyobb, felcsavarható állagú tésztalap. Utólag aszondom, elbírt volna még egy kis tejet.

A tészta másfél-két órát pihent a nyitott ablakú, fűtetlen konyhában, mert addigra hűlt ki a teraszon a töltelék, amit közben készítettem. A vízből, tejből, cukorból sok citromhéjjal szirupot főztem, közben két adagban beküldtem a diót a turmixgépbe fél percre, utána ment a babapiskóta is porításra. A citrommal együtt belekevertem őket a forró szirupba, kihűtöttem.

A tésztát fáradságos munkával sikerült kinyújtani. Az instrukciókkal szembemenve először csak két rúdban gondolkodtam, de miután látszott, hogy mégis meglesz a fél centi vastag A/4-es, félúton meggondoltam magam, és a kinyújtott lap egy részét levágtam, és a második adag végéhez hozzányújtottam. Az a rúd ezen a vonalon repedt fel keresztben :)

Egyenletesen megkentem a hideg töltelékkel, a két végét behajtottam, feltekertem (egyiket keresztben, ez nagyon ellapult, de nem repedt meg), hasadékkal lefelé ment a vajazott tepsire, követte a többi. Egy tojás sárgájával megkentem őket, aztán legalább egy órát pihentek a becsukott ablakú, továbbra is fűtetlen konyhában. Ez idő alatt a tészta meg sem moccant. (Az élesztőnek nem volt baja, a másik feléből kiváló pogácsa lett, szóval szerintem egyszerűen belefulladt a zsírba.)

Amikor a sárgája megszáradt, kicsit felhabosítottam a fehérjét, és átkentem még egyszer, aztán hűvös helyen (ismét a mágikus nyitott ablak :) megvártam, míg ismét rászáradt. Állítólag ez, ill. a liszt nélküli nyújtás a márványosság titka. A két réteg tojás tényleg olyan hatást fejtett ki, mint a decoupage-nál a repesztőlakk. Felfűtöttem a sütőt, megszurkáltam a bejgli tetejét. Sütés: 180 fok, alsó-felső sütés, középső rácson 40 perc. Kiderült, hogy az élesztő mégsem teljesen halott, mert ahol sütés előtt is repedt volt, ott a repedés tovább nőtt. Ami nem volt repedt, az viszont nem repedt ki. Fényképes bizonyíték (klikk a nagyért):

Varga Gábor útmutatása alapján a kisült bejgliket egy falapáttal két oldalról megnyomogattam, hogy az apró repedések betömődjenek; jelentem, a módszer működik. Áramdíj (1900 W-os körfűtőszál, 1 kWh = 40 Ft esetén): kb. 50 Ft.

Tehát alig valamivel több, mint ezer (de legyen ezerpárszáz) HUF-ból három bolti méretű diós bejgli készült, amelyekben valódi dió, és nem dejó van, jó vastagon (mivel fizetett szabadságon vagyok, az óradíjamtól nagyvonalúan eltekintettem :) A narancshéj igencsak ütőssé tette a tésztát, a kész bejgli puha, de omlós tésztájú, cseppet sem száraz, szeleteléskor frissen kicsit törik. Összességében viszont a legközelebbi sk. bejglisütés nem szerepel az ötéves tervben :)

U.I.: B. k. mindenkinek!