A főzés tudománya

Konyhaelmélet és háztartástan álkezdőknek és haladóknak

Diszkusszió

Fogalmak

áfonya (1) alma (3) bab (1) babapiskóta (2) balzsamecet (3) citrom/lime (23) citromfű (1) coca (4) csili (6) csoki (52) curry (5) dinnye (1) dió (12) eper (1) fahéj (5) fehérbor (10) fokhagyma (22) gesztenye (9) gomba (7) gyömbér (9) hal (4) húsvét (1) joghurt (2) juhtúró (2) kacsa (2) kakaóbab (1) kapor (2) kávé (6) kókusz (11) krumpli (7) kukorica (2) kukoricaliszt (2) lencse (2) máj (3) mák (5) maláta (1) málna (2) mandula (9) marcipán (1) marha (3) mascarpone (9) meggy (21) méz/juharszirup (5) miszo (1) mogyoró (10) mogyoróvaj (3) mustár (4) narancs (7) nugát/nutella (6) ötfűszer (1) padlizsán (1) pillecukor (2) pipi (7) rozmaring (2) rum (2) sajt (20) sonka (2) spárga (4) spenót (3) szalonna (7) szilva (1) szójaszósz (1) tea (1) tejszín (60) tészta (6) tofu (2) tojásfehérje (10) torma (1) túró (10) vanília (20) vízigesztenye (1) vörösbor (10) zabpehely (3) zöldborsó (1) zsálya (1) zselatin (3) *czimkefelhő*

I want it all

Kér fény post

Kontakt

okostojas (pont) gasztro (kukac) gmail (pont) com

Copyright

Creative Commons Licenc

Stat

Gesztenyekocsonya vörösboros mézkaramellel

2009.01.02. 19:38   t3v, az okostojas

Egészen pontosan három darab nem ehető karácsonyi ajándékot kaptunk. Egyik az E.ON Hungária Édeskedves névre hallgató, tulipiros receptfüzete (a címét először Édeskevésnek olvastam, pedig csak később derült ki, hogy mindösszesen tíz recept van benne :) Ebbe Majd a Buday Péter gyűjtötte össze néhány karácsonyi édességreceptjét, amelyek összetevői között - saját bevallása szerint - "a hagyományos karácsonyi alapanyagok dominálnak, de mindegyik tartalmaz valami unikális elemet is, amellyel elkészítőjük egyedivé varázsolhatja a már megszokott ízeket".

Ez persze csak akkor igaz, ha a standard magyar háziasszonyt tekintjük etalonnak. A fotók viszont szépek, és minden édességhez tartozik italajánlat (a habos kávétól a boron át a rumpuncsig), de valószínűleg csak kiemelt helyszíneken terítették, mert én az említett módon, átruházással jutottam hozzá.

A kiválasztott végül egy gesztenyés crème caramel lett, amely mindenféle elősűrítési akció nélkül és gőzben pudingosítással készül. Pont ilyet még soha nem csináltam, de valahogy nem aggódtam, hogy a végén ne lehetne kiborítani. És valóban: a karamell egy része mintha újra feloldódott volna, egyáltalán nem volt olyan kopogósan kemény, mint közvetlenül a kiadagolás után. Még egy lényeges momentum: ha tizenöt percnél többet töltöttem a konyhában, már sokat mondok.

Hozzávalók n db desszerthez (ahol n függ a rendelkezésre álló sütőformák méretétől):

  • 2 dl száraz vörösbor
  • 10 dkg méz
  • 5 dl tej
  • 25 dkg édes gesztenyepüré
  • 2 ek cukor (majdhogynem sok volt)
  • 4 tojás sárgája
  • csipet só
  • késhegynyi őrölt fahéj
  • 1 ek rum
  • 1/2 tk vaníliakivonat

A bort és a mézet nagy lángon összeforraljuk, és addig várunk, amíg már állatira habzik. Úgy vettem észre, ez jelzi a legjobban, hogy kellően besűrűsödött és karamellizálódott. A habot némi keveréssel eltüntetjük, és a mézkaramellt kiporciózzuk a tepsire sorakoztatott hőálló edényekbe (esetemben 13 db, 0,75 dl űrtartalmú szilikonos muffinkosárka). A karamell a fűtetlen konyhában pillanatok alatt megszilárdult.

A többi alapanyagot elkeverjük fél deci tejjel, a maradék tejet pedig (mikróban) felforraljuk, majd kis adagokban a tojásos masszához keverjük. A sodót eloszlatjuk az edényekben, és a sütőben, alacsony hőfokon formamérettől függően kb. 45 percig gőzöljük. Az előírt idő elteltével láthatóan megkötött, de túl remegősnek ítéltem a kiborításhoz, ezért ráhúztam még 15 percet úgy, hogy tudtam, hűlés közben is tovább szilárdul.

Nagyon kellemes, lágy, krémes pudingállaga lett. Ha kihűlt, máris fogyasztható, de másnap, a hűtőben éjszakázás után érezhetően jobb, egységesebb az íze. A boros karamell meg, hm, jó dolog (*szlörp* :)

Tapasztalatok:

  • Az elsőre kimért (az eredeti recepthez képest arányosan csökkentett) 1 dl bor és 5 dkg méz pontosan öt evőkanálnyi, vagyis max. öt edénykébe való mézkaramellt eredményezett, láthattam neki újra, és még mindig maradt néhány karamellmentes puding - nem tudtam előre megsaccolni, hány edénykére lesz szükség. Kristálycukorral is készítettem egy adag karamellt, de ennek egy része evéskor korcogott a fogunk alatt.
  • A muffinkosárkákat a szokásostól eltérően most kifejezetten nehéz volt kipucolni, javaslom a porceláncsészét, hőálló üvegtálkát vagy egyetlen nagyobb jénait.
  • Ez a cucc zsugorodik, és amikor teljesen kihűl, betöpped a majdani alja, így esztétikus tálalása problémás (több tojást bele?). Adagra olyan másfél-két deci krém per csésze körül lehet az igazság.

Legközelebb

  • fahéjrudat tennék bele;
  • a sodót leszűrném, zavaróak benne a gesztenyedarabok;
  • kevesebb gesztenyepürével is kipróbálnám, hogy jobban érvényesülhessen a boros karamell - mint az eredeti receptben.

Ötletbazár a megmaradt fehérjék felhasználására.

Szólj hozzá!

Címkék: gesztenye vanília vörösbor fahéj méz/juharszirup

A bejegyzés trackback címe:

https://okostojas.blog.hu/api/trackback/id/tr56853825

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása