Ki nem állhatom a halat, mindegy, melyikről van szó. A penetráns halszaggal meg a förtelmes iszapízzel az őrületbe lehet kergetni, a szálkákról nem is beszélve. Szerencsére az oldalbordám is így érez. Egyik kollégája viszont bogarat ültetett a fülébe, hogy az afrikai harcsa más, mint a többi. Legutóbbi METRO túrámon ismét megcsodáltam hát a helyi kirendeltségen tavaly megnyílt, irtózatos bűzt árasztó tengeri herkentyűs standot, és gondoltam, itt a halak utolsó esélye, hogy valami ehetőt produkáljanak.
Az első meglepetés a kocsiban ért. Beraktam a hátsó ülésre a telepakolt dobozt, és megkérdeztem a sofőrömet (a nyugdíjas korú, kétütemű családi Wartburgot csak anyukám tudja vezetni), hogy hova tette a fél kiló halat (ekkora volt a legkisebb darab filé). A szaglásom ezen a téren vetekszik a cápáéval, amely 100 liter vízben is megérez egy csepp vért, de ennek az állatnak máknyi halszaga nem volt, pedig ott feküdt az orrom előtt egy szál nylonzacskóban.
Otthon lázas receptkeresésbe fogtam. Biztos, ami biztos, valami mustárosra gondoltam: ha netalántán mégis halíze lenne, a dijoni tuti kiüti (ez persze hátrányos is, mert az eredeti íze is eltűnik). Ezért mi van, ha jó lesz alapon csak a fele hallal kezdtünk, a másik fele ment a fagyasztóba (felhasználási ötleteket szívesen fogadok).
Az első találat a magyar weben ígéretesen indult, semmi faxni. Aztán elértem addig a részig, ahol sült hús szaft kockát meg hal fűszerkeveréket említ. Ilyeneket nem tartok, és nem is rohantam a boltba beszerezni, viszont ettől eltekintve a fűszerezése első megközelítésben megfelelően egyszerűnek tűnt egy gyors kajához. Végül feldaraboltam, és magos dijoni mustár, babérpor, zúzott fokhagyma, olívaolaj keverékében pácoltam egy éjszakán át.
Másnap kevés olajon megsütöttem - illetve pároltam, mert a nyavalyás sok levet engedett. Fehérbort is tettem volna bele, de a hónapokkal ezelőtt megkezdett üveg megpunnyadt (ajándék bornak...). Mustárral utánízesítettem, és a végén annyi tejszínt kapott, hogy nagyon rövid szószt kapjak. Sztroganov-utánérzésként még reszelt savanyú uborkára gondoltam, de végül az éhség győzött - a natúr rizsköret már amúgy is elkészült.
A meglepetés: tényleg nincs halíze. Igaziból semmi íze nincs, még a csirkénél is gyengébb husi. Szóval jóval erősebb fűszerezést is elviselt volna. Nem fog túl gyakran az étlapon szerepelni, mert a filé kilója 1700 HUF, és főzés közben eléggé össze is megy, de bátran ajánlhatom a halak ellenségeinek is, csak mert egészséges.
Diszkusszió