Amíg az asszony húzta az igát, a férj nem csak rigót fotózott, hanem a konyhában is tevékenykedett, és megalkotta Maci - phzs ihlette - sóletjét. Persze csakis állagában hasonlít a hagyományos főzelékre, hisz nincs benne rántás vagy habarás, csak a bab és a jó sűrű szaft - az egész kicsit a paradicsomos babra emlékeztetett (eddigi életem során csak konzerv sólethez volt szerencsém, ahhoz is sok évvel ezelőtt, szóval ezért a viszonyítási alap :)

25 dkg füstölt fehérpecsenye került bele (ennyi tényleg nem elég egy húsevőnek, de a boltban nem emlékeztem a pontos arányokra), a kakukkfű kimaradt (update 2008. április 5.: még jobb, ha kerül bele), a fokhagyma és babér viszont megtöbbszöröződött. Lényeges továbbá, hogy az előzetes megbeszélések alapján eleve abban a jénaiban pirította a hagymát és készítette a fűszeres levet, amelyben később megsütötte a sóletet, hogy csak egy edényt kelljen elmosogatni.

A mű nem különösebben fotogén - pláne barna babból -, de rendkívül finom. Ami a tetején úszkál, az szokás szerint libazsír.

Lábjegyzet

A gázfejlődés problémája kiküszöbölhető, a pukkmentes bab nem vágyálom többé :) (elsődleges forrás). A kulcs az erjesztés, mint a szójababból készült miszo esetében. Más kérdés, hogy így az emésztés szempontjából előnyös, oldhatatlan élelmi rostok mennyisége csökken (a rostok élettani szerepéről a dietetikusok szaklapjában), de valamit valamiért. Ugyanez egyesek szerint házilagosan is kivitelezhető (pl. almaecetes áztatás, soknapos áztatás, csíráztatás), még az angol Wikipedia is foglalkozik a témával. Legközelebb kipróbáljuk valamelyik módszert :)