Rögtön helyesbítenék is: a végeredményt tekintve arról a bizonyos stájer tésztáról van szó, de úgy gondolom, osztrák eredetű étel létére asszimilálódott annyira a magyar konyhába, hogy beleférjen ebbe a körbe.
Az egész onnan indult, hogy minden trükkök tudói most nem tudtak segíteni, kapható-e valahol a Barillánál olcsóbb cannelloni. A megoldásba nemrégiben botlottam/fejeltem bele az Interspar egyik polcán egy zacskó schiaffoni (tömlőtészta?) képében, és bár grammja megközelíti az egy forintot, mégis csak barátibbnak tekinthető az ára, és kifejezetten praktikus.
Ennek a változatnak az előnyei:
- A hagyományos stíriai metélttel ellentétben nem kell hozzá tésztát gyúrni, kevesebb a macera.
- A túró nem lényegül át, hanem a maga teljes valójában megmarad benne túrónak.
- A tészta megtöltése nem félnapos elfoglaltság, mint a cannelloninál.
- Egy csövecske két falatban bekapható, és közben nem terül szét az ember arcán a töltelék.
- Szokatlanul tartalmas kaja: két kiéhezett ember alig 45%-át tudta elpusztítani egyszerre, ami arra utal, hogy desszertként viszonylag népes társaságnak is kínálható (guszta, tálaláskor nem hullik atomjaira).
- Az oldalbordám szerint némi palacsinta jellege is van, de szerintem ez az analógia kimerül abban, hogy túróval töltött hengerekről van szó.
Hátránya:
- A hamis stíriai elkészítésénél valamivel több meló van vele.
A töltött tömlőkhöz kell:
- 30 dkg Garofalo schiaffoni (Interspar)
- 50 dkg túró
- 10 dkg cukor
- 15 dkg tejföl
- citromhéj (sok)
- 10 dkg aszalt meggy
A szmötyihez (Horváth Ilona alapján):
- 3 tojás
- 5 dkg cukor
- 10 dkg tejföl
- 2 dl tejszín
- citromhéj
- só
Az öntethez a fehérjét csipet sóval felverni, aztán egy másik biliben a cukrot a tojások sárgájával homogenizálni. Utóbbiba bele a tejföl, aztán kanálra vált, tejszín, citromhéj, végül a fehérjehab.
A töltelékhez, ha nagyobb szemcséjű a túró, a kézi robot habverőszárát át a túrós tálba, elkutyulni a cukorral és tejföllel, végül bele a citromhéjat és az aszalt meggyet. (Áttört típusú túrónál mindez egy kanállal és némi kézi erővel is elvégezhető.)
A tömlőcskék alsó végét befogni, teáskanállal belecsorgatni a tölteléket (elég híg, de nem folyik ki). Méretes jénaiba vagy tepsibe egymás mellé fektetni, nyakon önteni a tojásos lével, rá még egy réteg csövecske, a tetejére pedig ismét tojásos massza (úgy egy centire fedje el). Csak a felső réteg teteje sül aranybarnára, vendégeknek két tepsi, egy réteg javasolt.
180 fok plusz légkeverésen, fedő nélkül 40 percig sült. Ekkor hústűvel az alsó réteget is át tudtam bökni, de határozottan al dente jellege volt. Viszont az öntet már szinte teljesen megszilárdult, és megpirult, így kivettem a sütőből, és lefedve hagytam állni. Szunyókáltunk egyet, aztán ettünk belőle, addigra teljesen megpuhult.
A tanulság: edénymérettől függően több tejszín is mehet az öntetbe, de akkor valószínűleg a cukrot is növelni kell (a tészta előfőzése mindenképpen felesleges). Langyosan vagy szobahőmérsékleten jó igazán, magában vagy bármilyen savanykás gyümölcsöntettel.
Diszkusszió