Az alábbiakban a magam szerény módján szeretnék hozzájárulni egy arra méltó hely látogatottságának növeléséhez. Na, vajon hol jártam? :)
Amilyen pici a bolt, annyira tömör a gyönyör. Ami az első (és ez idáig egyetlen) benyomást illeti, a Keserédes abban tér el más csokiboltoktól, hogy itt a házi csokizással, sütizéssel kapcsolatos alapanyagokat és további (ehető) kiegészítőket is beszerezhetünk. Igazság szerint nem is emlékszem minden apróságra, mert még így is hálás lehetek, hogy Melange anyósa bő egy órával a zárás után is megvárt (azon a szombaton, ami munkanap volt, de mégsem). Ez ugyan láthatóan nem csak velem fordult elő, de nem ám vérszemet kapni! :)
Nem különösebben csodálkozom, hogy röpke fél óra alatt az órabérem sokszorosát költöttem el (ami persze szigorúan csak azt mutatja, hogy alul vagyok fizetve :) Ehhez persze hozzátartozik, hogy akadt pár dolog, amit a korábbi hírverések alapján mindenképp be akartam szerezni, és ezek eleve nem Sport szelet árban kaphatóak. Ha valakit érdekel, a fotón látható cuccok áráért összességében tíz törzsvásárlói matricát kaptam volna. A gyakorlatban ez annyit jelentett, hogy helyből jogosulttá váltam 10% kedvezményre. Ez különösen annak fényében volt örömteli fejlemény, hogy kiderült, pont ennyivel kevesebb készpénzt vittem magammal. Úgyhogy ezúton is köszönöm, hogy végül mindent elhozhattam, amit nagy hirtelenjében összekapkodtam.
Vegyük hát sorra a goodie bag tartalmát! Az IKEA mandulatortától most eltekintenék (elég legyen annyi: addiktív :), azzal utólag jutalmaztam meg magam, amiért egy meglazult mobiltelefon telep miatt sikeresen lekéstem hazafelé a vonatomat.
Középen fent látható a Melódia szelet (a.k.a. Szerencsi retró). Szerintem nem olyan mogyorós és krémes, mint régen volt, de lehet, hogy csak az emlékek szépültek meg. Jobbra fent a hőn áhított diónugát, amelyből akkor az utolsó példányt oroztam el. Meglehetősen mogyorónugát illatú :) Már kifundáltam, mibe teszek majd belőle. A nugát dobozának tetején színes cukorszívek és az amerikai zászló színeiben pompázó cukorcsillagok kaptak helyet. Ez Sőregi termék, de nálunk csak hatalmas kiszerelésben árulják.
Második sor, balról jobbra: kakaóbab. Ez nagyon vicces, ugyanis a roppanós, cukros csokibevonatból kihámozva kiderül, hogy egyáltalán nincs kakaó íze. Leginkább olyan, mintha valamiféle "természet" ízű puhafát rágcsálnánk. Nekem a natúr is ízlik (kétségtelen, hogy ebben nagy szerepet játszik a máz), a narancsos változat viszont kifejezetten ütős. Mellettük (a Keserédes felirattal) a zúzott kakaóbab, amelynek egy része az előzetes tervek szerint megpörkölve, a nugáttal együtt feltehetően egy újabb fajta trüffelben végzi.
Balra lent a celofántasakban a Gyulai Bonbon Manufaktúra termékei, az alsó képen ezek metszetei :) láthatóak. A férjem szerint az enyémek jobbak :) de nem kell neki mindent elhinni. Igaz, hogy van, amelyiken erősen érződik a glükózszirup vagy valami hasonló, standardizáló hatású alapanyag, ezt már Ízbolygó angyalkájánál is szóvá tettem. Szerintem egyedül a párizsi rudacska volt teljesen jellegtelen, a csilis nem elég csilis (ebben a Rózsavölgyi-féle a nyerő), de a diómarcipános Erkel-szelet ízlett, az Earl Gray zongora teás krémje teljesen jól harmonizál a sötét étcsokival, a grillázsos-karamellkrémes bonbon meg egyenesen fenomenális, ezt nekem is meg kell próbálnom reprodukálni.
Felső kép, lent középen Az Első Magyar Csoki: kakóbab, cukor és más semmi. Az ízét nehéz megragadni. Először érezni a kakaót, aztán ahogy a basmati rizsnél az ázott föld utóíz, úgy jelenik meg ennél a torokban valami dzsungeles, erdős-földes, őstermészetes, naturális. Nem kívánom túlmisztifikálni, de talán ezek a jelzők írják le a legjobban. A nagyüzemileg processzált csokik után nagyon érdekes élmény - és ez most nem az amerikai értelemben vett, megfelelő hangsúllyal kiejtett "érdekes" (értsd: hát, egyszer jó volt, de legközelebb inkább nem), hanem inkább izgalmas. Szóval ilyen a csoki etilvanillin, lecitin és egyéb adalékok nélkül. (Btw, a vanillin tömény formában lenyelve ártalmas; jó, mi?)
A Valrhona (francia) 66%-os kakaótartalmú mogyoróst és az Amedei (olasz) pisztáciást jobb napokra tartogatom. Ezekből azért vettem hagyományos ízesítésű, kvázi belépő szintű táblát, hogy kakaóíz ügyileg legyen összehasonlítási alapom az ipari csokikkal. Ez az elképzelés azonban kútba esett: a pisztáciásnak úgy megörültem, hogy nem tűnt fel, a fehér csomagolás fehér csokit rejt :)
Volt még nagyon sokféle, kifejezetten ajándéknak való táblás, szelet/darabcsoki, bonbonszett, és mintha a vaníliakivonat üvegcséjén is megcsillant volna a fény, de ezt valaki erősítse meg (ebben nem vagyok érdekelt, én is házilag gyártom). Volt még cukorgyöngy, kandírozott narancshéj, meg ami kell. És ne feledjem a vidám, rozsdás szerszámkészletet sem.
Kézműves csokoládé
-
Gyulai Bonbon Manufaktúra és termékei (klikk a nagyért):
Diszkusszió