Tudományos berkekben a plágium a főbűnök közé számít, receptek tekintetében viszont több okból is hajlamosak vagyunk enyhébben megítélni a dolgot.* Én most saját magamat plagizálom, az Indexen ugyanis már közzétettem ezt az offline szférából származó receptet. Lajos Mari nem tartozik a kedvenceim közé: a legtöbb receptje érdektelen számomra, vagy ha fel is keltette a kíváncsiságomat, kipróbálás után csalódtam benne, mert többnyire íztelen volt, vagy semmi különös, de ez a nyalánkság minden eddig elszenvedett sérelemért kárpótolt. Nem baj, ha nincs meggy- vagy gesztenyeszezon, befőttből, fagyasztott meggyből is ugyanolyan jó. A savanykás meggypuding remekül kiegészíti a tejszínes-rumos gesztenyét.

Kell hozzá:

• 1 üveg magozott meggybefőtt
• 1 zacskó vaníliás pudingpor
• 1/2 tk őrölt szegfűszeg
• 1 tk fahéj
• 1-2 ek cukor
• 50 dkg gesztenyemassza
• 4 ek rum
• 3 dl tejszín

A befőtt levét leöntjük, vízzel fél literre kiegészítjük. 8 szem meggyet félreteszünk a díszítéshez. A befőttléből a fahéjjal, szegfűszeggel és cukorral a szokásos módon pudingot főzünk (a befőttlében feloldott keményítő beleborítása előtt érdemes megkóstolni), beleforgatjuk a meggyet, és még melegen elosztjuk a poharak vagy kelyhek alján.

A (házi) gesztenyepürét ízlés szerint rummal kikeverjük, a habbá vert tejszínt a díszítéshez félretett adagon kívül hozzáemelgetjük. A gesztenyekrémet a kihűlt, megdermedt zselére kanalazzuk (célszerű habzsákból nyomni, kanállal nehezen igazítható formára, ráadásul összekenjük a poharak oldalát is). A tetejükre tegyünk tejszínhabrózsákat vagy más csicsát, egy csipet fahéjat és a félretett meggyet. Ekkora mennyiségből nyolc adagot érdemes készíteni, úgy kétdecis poharakban mutat jól.

Selket piskóta alapú tortának is elkészítette, utólagos engedelmével az ő fényképét loptam ide, mert még a púderes sütemény előtt nálunk is ilyen formában került az asztalra. Én különleges, ún. tenyérlenyomatos piskótát :) sütöttem hozzá, rásimítottam a némiképp kihűtött meggypudingot, amikor megdermedt, az egészet körbekentem gesztenyekrémmel, a tetejét pedig a szélén egy sávban meghintettem kakaóporral. Mit mondjak: ez a változat is addiktív.
 

* A Bounty-torta receptje a Príma Konyha tavaly októberi vagy novemberi számából származik. Ezt a recept megjelenésének napján több hozzászóló is észrevételezte, de ezek a kommentek másnapra eltűntek. A pitareceptet én küldtem be, a megjegyzések között szerepelt, hogy az Externet konyha listáról származik. Hogy, hogy nem, ez a processzálás során kimaradt a leírásból. Persze nyilván nem szeretnének szerzői jogi vitákba bonyolódni, de egy recept sokszor annyi módosításon megy át, hogy nehézkes lenne a bizonyítás. Nem is beszélve arról, hogy mindig lehet arra hivatkozni, hogy forrásmegjelölés nélkül kapták, meg hogy nem nyomozhatnak minden recept után a neten vagy könyvekben. Félreértés ne essék, nem vagyok erkölcscsősz, a legtöbb régi receptemről nem tudom, honnan származik. Csak megjegyeztem :)