Először is, van fényképezőgépe. Ami engem illet, kölcsöngéppel készített, felülmúlhatatlan ételfotóim száma kisebb egyenlő hat. Idővel talán megtalálom a módját, hogy inkorporáljam őket a blogba - valószínűleg nyitok nekik egy hahaha kategóriát. Íme, a spenótos galuska diós Cambozola mártással, a dátum szerint idén januárból:

És a családom reakciója:*

Valóban, kissé bizarrnak mondanám, és összességében a Benetton színvilág is inkább izgatottságot, mintsem étvágyat kelt. Ám jelen esetben a problémát súlyosbította, hogy a nokedli - ne kerteljünk - sz@rrá főtt. És ami a legrosszabb, finom sem volt. Csak azért gyűrtük le, mert éhesek voltunk. Már korábban is főztem spenótos nokedlit, de akkor a parajt leginkább színezőanyagként használtam, minimális arányban. Gondoltam, újítsunk. Ez a Stahl-féle "gyerekbarát" recept eredménye (45 dkg mirelit spenót, 15 dkg finomliszt, 10 dkg teljes kiőrlésű liszt, 2 tojás, 1 d. gerezd fokhagyma, só, bors). Gyanakodhattam volna, hogy mivel teljes kiőrlésű liszt is van a tésztában, pihentetni kellene, hogy a korpa megszívhassa magát, de a nokedlit ugye alapból nem pihentetjük.

A sajtmártás (az eredetiben 10 dkg pirított, darabolt dió, 15 dkg gorgonzola, 2 dl tejszín, 1/2 dl tej, só, bors) viszont fincsi volt, csak nem méricskéltem, és nem sűrűsödött be a kellő mértékben. A Cambozola - ahogy a linken is olvasható - a Camembert, a Gorgonzola és néhány kötőhang keresztezéséből származik. A kék penészes sajtoktól (rokfort, gorgonzola, Stilton) idegenkedőknek is jó szívvel ajánlom, mert az ízében a krémesség dominál, csak nagyon enyhe penészaroma érződik rajta, ami viszont különlegessé és felettébb kellemessé teszi. Igaziból kár holmi szószokba fecsérelni. Az általam látogatott üzletek közül a Metróban a legolcsóbb, de még így is veri a parmezánhelyettesítő Grana Padanot, tehát nem mondanám a hétköznapok sajtjának. Szerencsére vannak ünnepnapok is.