Kicsi szíveim, keblemre! A töltött parpikán, tökfőzeléken, fasírton, palacsintán és hasonló ősmagyar étkeken kívül a következő két finomságot fogyasztottuk a közelmúltban:

Japo tészta (Ana / Hedonism)

Először nem értettem, hogyan lesz ennyi marha sok szezámmagból öntetszerűség, de a többi hozzávaló aránytalan felszorzásával megoldottam e konundrumot. A hitves szerint töpörtyű íze van - szerintem azért, mert az egész adagot egyetlen böszme halom tésztára rakta, amit aztán persze csak két részletben tudott elfogyasztani.

Egyébként keresek egy ugyanígy kinéző, de biztos, hogy főzött, melegen fogyasztandó kínai szószt, amibe husit lehet mártogatni. Ötletgazdák íméljenek (vagy kommenteljenek)!

Édes-savanyú sertésszűz (Nemisbéka)

Annyi változtatás, hogy kb. fél deci maradék vörösbort egészítettem ki debrői hárslevelűvel három decire, és kóstolás után valamivel több cukrot kapott. A színes bors (Tesco trikolor) is megszaladt, ez mondjuk hiba volt, szétszedte a számat. Rizzsel ettük, épp az imént, szerintem a maga műfajában iszonyú jó, a férjem szerint viszont állnia kell, hogy összeérjenek az ízek, és holnap biztos jobb lesz. Mondtam, hogy szívesen bevállalom a részét, ha esetleg.

Ez után eléggé elítélendő módon megkívántam az egyesek szerint nem is bor portóit (ez csak fiatalka ruby, alkoholtartalom: 19%), és bő három deci elkortyolgatása után meglehetőst megvidámodtam, azt hiszem, nem teljesen vagyok ura a testemnek. Lehet, hogy holnap szégyellni fogom magam ezért a posztért :)