Ez az a két recept, amely nem fog szerepelni ezen a blogon (a lecsó a harmadik :)
Tartva a hiperökotudatos népesség megvetésétől :) még a szezon vége előtt fel akartam mutatni egy-egy receptet a fenti témákban. Mivel a zöld spárga az oldalbordámnak serpenyőben sütve (forró vajon átforgatva, sóval, cukorban karamellizálva) ízlik a legjobban, nem is nagyon erőlködöm más módszerekkel. Gyorsan elkészül, nem kell pucolni, és a fehér is ugyanolyan büdös :)
Pár napig tárolni kényszerültünk egy ipari mennyiségű spárgaporciót, aminek hatására tetemes mennyiségű fás vég keletkezett. Valamiért az a gondolatom támadt, hogy egy krémlevesbe az is belemehet a zsenge sípvégek mellé. Tévedtem. A levest kevés fehérborral és parmezánnal turbóztam, tejszín nem került bele, hogy érvényesüljön a spárga íze. Az összhatás kellemes, de a rostokat a sokat látott NDK-s kézi robottal egyszerűen nem lehetett homogénre turmixolni. A végeredmény ritka gusztustalan lett: a zöld pép és a vizes fázis külön réteget képzett - egészen addig, amíg az egész elegy (kb. fél liter) a szennyvízcsatornába nem vándorolt.
Ami az epret/szamócát illeti, a gyümölcs nálunk - kert híján - mindig elfogy nyersen, többnyire magában. Ez a mézes tortatészta öt perc alatt elkészül, csak nagyon enyhe méz íze van, nem esik össze, mégis könnyű, levegős - mintha csak teljes egészében keményítőből lenne, pedig a 9 dkg liszt fele teljes kiőrlésű volt. A tésztát tehát jó szívvel tudom ajánlani (lisztpirítás ohne, és fele annyi idő alatt megsült, mint írják).
A kisült tortát kettévágtam, a lapokat meglocsoltam rummal (az eperlikőr is játszik, ha van), és majdnem egy kiló epret rumos mézben átforgattam (egy ideig fontolgattam a balzsamecetes variációt is). A krém nálam mézes-vaníliás mascarpone és tejszínhab volt vegyesen, ezzel ágyaztam meg az epernek (középre és a tetejére is jó sok ment). Magas zsírtartalma ellenére meglepően könnyű krémet kaptam, hamar a nyakára hágtunk, de ezt meg azért nem fogom máskor is megcsinálni, mert szó szerint semmi extra nincs benne. Üde eperízű, és kész. Nem mondom, a ráfordított minimális időt megérte, de ennyi erővel a gyümölcsöt magában/tejszínhabbal is befalhattuk volna, ahogy azt kell.
Diszkusszió