Szepyke ezt majszolta (volna) nagy elánnal, ha még bármi is fért volna belé, mire megküzdöttem az elemekkel, és végre odaértem az idei GBT-re.* Természetesen a süti itthon hagyott fele, amit a szokásos módon, nem lefedve hagytam kihűlni, tökéletesen összeállt, és nem hullott atomjaira, mint a találkozón feltálalt rész, amikor Gabojsza kolbászkarikázó jatagánjával kisbicskájával megpróbáltam felszeletelni.
Hozzávalók:
- 10 dkg étcsoki
- 10 dkg vaj (részben lehet kókuszpaszta)
- 2 tojás
- 17,5 dkg cukor
- 20 dkg kókuszreszelék
- 7,5 dkg kandírozott/aszalt gyümölcs (részemről most negyedelt aszalt meggy és Sőregi citromhéj a a Keserédesből)
Egy 30x20 cm-es tepsit kibélelünk alufóliával, egyenletesen elkenjük rajta a felolvasztott csokit, aztán a hűtőben kidermesztjük. A vajat a tojásokkal és cukorral kicsit összerobotoljuk, aztán beleforgatjuk a kókuszt és a gyümölcsdarabokat. Az előkészített tepsibe borítjuk, a tetejét kanál hátával lenyomkodjuk és elsimogatjuk, 180 fokon 20-25 perc alatt aranyszínűre sütjük. Ekkor még benyomható, de belül már nem lágy. Teljesen ki kell hűteni, lehántani a fóliát, aztán lehet szeletelni. Forrás, mint minden jóféle apróság esetén, a tévedhetetlen The Book of Chocolates and Petits Fours.
*Az igazsághoz hozzátartozik, hogy eredetileg a múltkori GBT-re készített, végül ottlét hiányában itthon elfogyasztott kávékrémes minifánkokat akartam vinni, de siettemben gyakorlatilag megfőztem a tojásokat, és a fánkok a nagyközönség előtt vállalhatatlanok lettek, úgyhogy most is itthon ettük meg őket.
Diszkusszió