Többektől eltérően mindenféle ezirányú előélet és tapasztalat nélkül egyszerűen besétáltam a boltba, mert szükségem volt egy éles húsvágó késre. A fő szempontok között szerepelt, hogy legyen jó fogása, ne csússzon a nyele, a pengéje pedig ne legyen túl hosszú vagy túl rövid, vagy túl széles vagy túl keskeny. Utólag kiderült, hogy az ilyet csontozókésnek hívják. Végigtapogattam a kilógó nyeleket, majd egy műanyagdarabon kipróbáltam, hogy a legjobban kézbe illő példány hogyan vág.

A zsákmány egy 14 centis Swibo Wenger 2-01-14 lett (ez mind rá van írva...), azt hiszem, ez az, jó hegyes és éles. Az ára sem volt vészes (bár nem tudom, kések terén soknak vagy kevésnek számít-e a 3100 Ft). Itthon egy szívós magyar marhán próbáltam ki (amiből Horváth Ilona-féle borsos szelet készült tejföllel), és kiválóan szuperál, jó vele hártyázni meg szeletelni is.