Albana és Maci kördez via Nemisbéka. Nos, mint tudható, jelen blog indulását a kényszer szülte :) Annyi tény, hogy alapvetően lusta vagyok, és könnyebb volt a pálya széléről bekiabálni a látszólag értékes megjegyzéseket, mostanra azonban amolyan főzési naplóvá vált az egész.
Ami a körülményeket illeti, a férjem annyit tud, hogy van egy gasztroblogom, de még a címét sem ismeri - ahogy az anyukám sem. Nem azért, mert titkolózom, hanem annyira nem érinti meg őket a fórumozás vagy az online tartalom e szegmense - ők többnyire csak enni akarnak. A kedvenc szomszédomnak megmutattam, de a látogatottsági adatokból gyanús, hogy nem ők hárman járnak rám :) Jó érzés, hogy valakik olvasnak, és bár a magam örömére is tudom fosni a szót, ez azért motivál.
A blogolás nem sokat változtatott a főzési szokásaimon, mert azok eddig is a neten alapultak: a laza menürendszer megmaradt (aminek része a blogszemezgetés is), és ugyanúgy eszünk tökfőzeléket is, legfeljebb abban lettem kicsit sznobabb, hogy mi az, amit publikálok is.
A fotózás pedig nálunk nem tekinthető konfliktusforrásnak, mert csak néhanapján fényképezek, akkor is kölcsöngéppel. Tegnap például megmentettem az egyik fantasztikus kacsacombot, hogy amikor ideér a fotoapparat, lekaphassam - tehát, ha lesz is gépünk valamikor, szerintem vagy az én adagomon fogok kísérletezni, vagy utólag fotózok, mert farkaséhesen nem tűnik jó ötletnek váratni a népet.
Nnna, a narancsos-kardamomos fagyi hatása alatt kérdezzük Marmalade e-társat, illetve a bloggerek közt újonc, de a konyhában régi motoros Horaszt.
U. I. Egy rajongóm :) megírta, hogy a főoldalra kerültem. Ma biztos nem volt elég jó a felhozatal a blog.hu-n :)
Diszkusszió