Lássuk be: Frank Júlia nem túl kreatív, ha nevet kell adnia egy receptnek. Ennek a sós süteménynek több változatával is találkoztam, elsőként talán az Externet konyha listán. Gyorsan megvan, és zárt dobozban állítólag hónapokig eláll. Addig ugyan sosem szokott kitartani, de karácsony előtt több héttel meg szoktuk sütni, és valóban jól bírja minőségromlás nélkül. Most lakodalmi süteménynek készült, mert az utolsó pillanatokban is lesz elég dolgunk. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy frissen is ugyanolyan, mintha nem most sült volna, de nem rossz értelemben, csak nem olyan, mint például a hagyományos sajtos rúd.
Kell hozzá:
- 25 dkg reszelt sajt (legalább egyharmada füstölt, egy része büdös, pl. ementáli)
- 25 dkg vaj
- 25 dkg finomliszt
- 1 tk sütőpor
- 1 tk só (a sajttól függően esetleg több)
- 1 tk őrölt pirospaprika
- (1 tk őrölt bors)
- (4 gerezd zúzott fokhagyma)
- (3 tojás sárgája)
- a szóráshoz vágott dió, darálatlan mák, reszelt sajt, köménymag, szezámmag stb.
Mindent összegyúrni (a zárójelbe tett összetevők fakultatívak). Most úgy jártam, hogy a nagy melegben elöl hagyott margarinnal dolgoztam, és egyetlen sárgája nélkül összeállt, tehát azokat egyesével érdemes hozzátenni. Egyik receptváltozat szerint éjszakára a hűtőbe kell tenni, de én az Éléstár leírása alapján nem szoktam pihentetni, csak vékonyra (kb. 3 mm) nyújtani, szaggatni (a legegyszerűbb sajtos rúdnak formázni), kb. 200 fokon kb. 15 percig sütni. Ennyiből két nagy gáztepsi lesz, melegen törik.
Ahogy én szoktam: rögtön a tepsi hátára nyújtom (aki használ szilikonos sütőpapírt vagy sütőlapot, arra rakja, és azt emelje be a tepsibe), megspriccelem vízzel (aki tojással szeret kenegetni, tegye azt), megszórom azzal, ami éppen kéznél van (akár vegyesen), és végiggördítem a tetején a sodrófát, hogy belenyomódjanak a magok. Aztán derelyemetszővel felcsíkozom (nem nagyon dagad meg), és megy a sütőbe. Azért ilyen haloványak, mert ebből az adagból kifelejtettem a paprikát.
Diszkusszió