Méghozzá Démétértől, némi módosítással, mert a szaggatás meg csokival locsolgatás túl időigényesnek tűnt, és az eredetiben szereplő cukrot kevésnek ítéltem. A hozzávalókat nem hidegen kellett összedolgozni (ami azt jelenti, hogy mehetett szűk öt percre a dagasztógépbe) - azt hiszem, ezt nevezik linzer jellegű süteménynek. A recept kapóra jött, ui. kinéztem egy másik, tojásfehérje-felhasználóst, de a saját gyűjteményemnek hála egy darab fehérje sincs a fagyasztóban.

Kell hozzá:

• 50 dkg liszt
• 35 dkg puha vaj
• 15 dkg porcukor
• 3 naaagy ek házi vaníliakivonat (megborult a vodkás üveg :)
• 4 tojás sárgája
• só
• 5 ek tejszín (még véletlenül sem főző-; a Parmalatban keményítő is van)
• 311,8 g (1 zacskó) Nestlé Butterscotch Morsels (artificially flavored, hogy meglegyen a napi E-anyag bevitel :)

Összegyúr (a vajkaramella darabkákat a végén), Stahl-módszerrel két folpackra két, kb. 5-6 cm átmérőjű rudat formál (a korongok így végül túl nagyok lettek, nem lehet őket egy falatra bekapni, szóval ezt módosítanám négy darab, 3-4 cm vastag rúdra). Legalább egy órára behűt (amikor egy óra múlva még mindig szeletelhetetlenül lágy volt, bevágtam ugyanannyi időre a fagyasztóba). Centi vastagra felkarikáz, süt. 180 fok plusz légkeverésen 18 perc, két nagy tepsi. Kivételkor még puha, kicsit hagyni kell hűlni és szilárdulni, aztán villával alányúlni, és leemelni a tepsiről.

Nagyon jó puha, lágy ízű kekszség lett, de ezek az import ajándék karamellacseppecskék iszonyú édesek, főleg melegen (mert persze még langyosan meg kellett kóstolni), fele ennyi is bőven elég lett volna. De étcsokidarabkákkal vagy kandírozott citromhéjjal is működhet, az alaptészta semleges, vaníliás ízű.