Úgy vélem, nem kis kurázsit feltételez az előrehozott céges karácsonyra olyan süteménnyel előrukkolni, amit még soha azelőtt nem próbáltunk ki, csak a hozzávalók alapján sejtettük, ütős lesz. Az pedig már-már elmekórtani esetnek tekinthető, ha egy gesztenyés kosárka névre hallgató receptet kosárkaforma (pontosabban: sok kosárkaforma) híján kívánunk elkészíteni egy bő ötvenfős társulatnak.

Amikor egy hasonszőrű konyhai partizánnak beszámoltam a tervemről, az első reakciója az volt, hogy ez ugye egy macerás süti. Amikor megkóstolta, azt mondta, ugye ez is az a fajta édesség, ami gyorsabban elfogy, mint ahogy elkészül, de szerinte megérte (mármint, hogy az én időm ment el vele, és ő csak élvezte a munka gyümölcsét :)

Ezek alapján kötve hiszem, hogy alkotásom a "gusztusos, ötletes, praktikus" kritériumok mindegyikének megfelelne, vagy hogy az elfoglalt háziasszony minden mást sutba dobva nekiveselkedne a minigombák legyártásának, mindenesetre jóval karácsony napja előtt elkészíthető, sőt kifejezetten jót tesz neki, ha legalább egy napot áll. A tészta omlós, a krém könnyű és habos, a tetején csoki borítja - és mindez egy falásra bekapható, ami a svédasztalos megoldáshoz is passzolt. Fázisfotók és tudományos keresztmetszeti kép alant.

Hozzávalók kb. 80 stampedlihez:

• 40 dkg liszt
• 30 dkg puha vaj
• 20 dkg darált dió
• 20 dkg porcukor
• csipet só
• 1 tk fahéj
• (1 tojás)
• kosárkaforma, mini muffinforma vagy egy stampedli és néhány kilométer alufólia

A töltelékhez:

• 75 dkg édes gesztenyepüré
• 15 dkg puha vaj
• 15 dkg porcukor
• 0,5 dl + 2 ek rum
• (rumos meggy)

A falatkák sipkájához:

• 25 dkg étcsoki (a Goutier készletemből)
• 1 dl tejszín

A tésztához valókat összegyúrjuk. Én beledobtam a tojást is, de szerintem anélkül is összeállt volna; így gyakorlatilag kenhető állagúvá vált, bár nem volt ragacsos. Ezen a ponton a tésztát vagy a hűtőben éjszakáztatjuk (pl. ha nem áll rendelkezésre úgy 80 sütőforma), vagy kisebb diónyi darabokat tépkedünk belőle, belepottyantjuk az alufóliával bélelt formába, az ujjunkkal a közepébe döfünk, és körben, nagyon vékonyan (1-2 mm) felnyomkodjuk a forma falára.

A harmadik után már rutinosan fogunk megküzdeni a feladattal, de készüljünk fel, hogy egy-egy kupica elkészítése kézügyességtől függően kb. fél-egy percet vesz igénybe (a nyolcvannal való szorzás végeredménye túl ijesztően hatna, ezért le sem írom). A tapasztalat viszont az mondatja velem: nem érdemes kevesebbel kezdeni. Egy tálcára sorakoztatjuk a fóliás egységeket, és egy teljes éjszakán át a hűtőben dermesztjük.

Másnap kisütjük (kb. 180 fokon kb. 10-12 perc, amíg éppen színt kap). Nincs benne sütőpor, mégis jócskán meg fog dagadni, szóval tényleg vékonyra kell venni a stampedlik/kosárkák falát. Én még melegen egy teáskanál nyelével fellazítottam és kikapartam a kisült formák alját-közepét, hogy majd több töltelék férjen beléjük. Amikor kihűltek, a külsejükről óvatosan lehántottam a fóliát. Sütés előtt fóliátlanítani tilos, mert szétfolyik az egész. A végén alig négy-öt selejt lett (annyira omlósak lettek, hogy a vékonyabbak eltörtek). Sütés után:

Normál muffinformában és mini mignonpapírban is végeztem próbasütést. Előbbi definitíve túl nagy: a tészta annyira omlós, hogy evéskor szétporlik a kézben; utóbbi túl kicsi: a megduzzadt tésztában nem marad hely a tölteléknek. Mint sok más partifalatkához, most is a mini szilikonos muffinforma lenne az ideális, de enyhén szólva is túlárazottnak tartom, főleg, hogy nekem 24 db hagyományos méretű szilikonos kosárkám van, így miniből legalább 48 kellene :)

A krémhez valókat kézi robottal összekeverjük, és teáskanállal a kisütött tésztakosárkákba töltjük. Először csak két gesztenyepürét habosítottam fel, de amikor hozzátettem az arányosan csökkentett mennyiségű porcukrot, irdatlan geil lett, a harmadik massza segített rajta. Az elején fél deci rumot mértem ki, aztán kóstolás után még utána kellett löttyentenem valamennyit.

Alapból ki nem állhatom a vajas krémeket, ennek viszont csak használt a zsiradék, a gesztenye így egyáltalán nem az a száraz, fojtós élmény. Tejszínnel az eltarthatóság miatt nem kísérleteztem (bár nálunk az utolsó darabig elfogyott egy héten belül, pedig csak harmincat adtam be a közösbe). Nem sajnáltam a krémet, és a stampedlik rengeteget fel is vettek, talán egy-két kanálnyi maradt ki a végén.

Ha ezt a lépést is abszolváltuk, a tejszínt és a csokit összeolvasztjuk, és a megtöltött stampedlik tetejét megmártogatjuk benne. Ilyen tejszín-csoki aránnyal inkább lesz puha és matt, mint roppanós és fényes, de állagra stimmel az összhatáshoz. Gondolkodtam, hogy belenyomok a töltelék közepébe egy-egy szem rumos meggybefőttet vagy egy éjszakára rumba áztatott aszalt meggyet, de ez végül - a díszítéssel együtt - elmaradt. Kamra- vagy hűtőhidegen fogyasztandó, különben túlságosan töménynek hat. Egy falatnyi manna belülről: