A főzés tudománya

Milyen snassz már az, ha kerek egységnél ünnepel az ember :)

Ez az eddigi látogatók száma - elvben, mert a SiteMeter engem mindig kettőnek számol (egynek, amikor a blogra kattintok, és betöltöm az oldalt, egynek pedig belépés után). Szeretném megköszönni... ööö... mindenkinek, aki szerepel a listán :)

A bejegyzések száma összességében ismeretlen: a blog.hu stat magától nem számolja ki, én meg nem fárasztom magam azzal, hogy összeadjam :) A félelmem is beigazolódott: az édességek abszolút többségben vannak.

Ha annak alapján tartanám számon az életkoromat, ahány születésnapi tortát eddig sütöttem magamnak, lazán letagadhatnám az éveim számának legalább felét :) Ez a recept annak idején elsőre telitalálatnak bizonyult a kis könyvecskémből, és minimális módosításokkal ma is a desszertrepertoárom szerves részét képezi. Az eredmény cukrászdai külcsín és annál sokkal finomabb belbecs, pedig csak egy egyszerű Wiener-féle kakaós piskóta meggypudinggal és tejszínhabbal. Mivel a legutóbbi születésnapomra megkaptam az egyetlen konyhai kütyüvágyamat, egy állítható rozsdamentes tortagyűrűt (a nagyobb konyhán kívül, persze), magától értetődő volt, hogy ezzel próbáljam ki. Az eddigi kartonos-alufóliás szerencsétlenkedéssel sosem sikerült ilyen tökéletesen szabályos hengert létrehoznom, úgyhogy most örül az én kicsiny lelkem, és mostantól végre süthetek kisebbecske kerekecske tortácskákat is.

Mondanom sem kell, hogy igaziból mindkettő magyar: a recepteket egykor a Mindmegettén találtam, biztos most is ott vannak :) A shepherd's pie részemről egy tepsi vagy sütőtál aljába borított, darált húsból készült pörkölt minimális szafttal, rá főtt répakarikák, rá krumplipüré, rá reszelt (füstölt) sajt. Be a sütőbe, amíg a sajt rápirul. Magában is jó, de tetszés szerinti savanyúsággal is fogyasztható.

A mogyoróvajas keksz valamivel izgalmasabb, különösen akkor, ha félúton elfogy a mogyoróvaj, mert valaki rosszul becsülte meg a doboz beltartalmát...

Eredetileg kell hozzá:

• egy 2,5 dl-es csésze vagy cup mérőkészlet
• 25 dkg vaj
• 0,5 csésze sötét nádcukor
• 0,5 csésze kristálycukor
• 25 dkg mogyoróvaj
• 2 tojás
• 2,5 csésze liszt
• 1 tk sütőpor
• 1 tk szódabikarbóna
• 1 csésze csokilencse vagy 20 dkg darabolt étcsoki

A szokásos módon készül: a puha vajat a cukorral összerobotolni, bele a tojást és mogyoróvajat, még robotolni. Aztán egy evőkanállal belekeverni a lisztet, sütőport és szódabb-t, a legvégén meg a csokit. Teáskanállal kb. egyforma darabokat szakítani, és kenetlen tepsikre halmozni. Nem placcsantós, kiválóan formázható tészta (l. a lenti képet), szóval aki dizájnolni akar, kigombócolhatja. Nem is önterülő, ezért a halmokat villával le kell nyomni, vagy rájuk kell tenyerelni (lehet közel, a korongok nem nagyon nőnek meg).

Nálam 180 fok plusz légkeverésen 14 perc. Nem szabad túlsütni: ha a kivételkor kemény, érdemes elgondolkozni az újrahasznosítási lehetőségeken, mert úgy másnap már beletörik a fog. Ebből 3 nagy tepsi plusz hat darab lesz.

Szerencsére nem hozza azt a töménységes mogyoróvajságot, csak a fincsi földimogyoró ízt. Amikor ráharap az ember, kellemesen szétomlik a szájban, szóval állagilag amolyan bolti keksz jellegű, csak az adalékanyagok hiányoznak belőle :)

Fotó: 2008.04.13. és 2009.09.06.

"A tea jó dolog,
szépen párolog,
és illatos az illata.

[...]

A tea citromos
vagy cukros és rumos,
sokan tejjel szeretik.
Ha van hozzá kanál,
ilyen kis teáskanál,
jobbra-balra keverik."

Remélem, nem csak én emlékszem a KFT eme örökbecsű számára (Macska az úton, 1981). Nem minden teáról ugrik be az embernek ez az idétlenség, de a PG Tips emberszabású majmos szériája még a zsémbes aggastyánokból is előhozza a bohó ijfút. Az angol teák megízlelése előtt egyébként soha nem gondoltam volna, hogy tényleg van, amit max. két percig szabad áztatni, és valóban jó tejjel inni, különben szétszedi a szájat :)

A dobozomon a következő vidámság olvasható egyenesen Monkey szájából:

100% Natural (top two leaves and a bud)
Ah, delicious PG Tips tea - the all-natural drink that's made completely from leaves. Tea leaves that is. My partner in crime Al has spectacularly failed to grasp this crucial piece of information. I have told him countless times, 'Al, all leaves are indeed natural, but the tea leaves of PG Tips are natural and delicious.' 'And why is that?' the tubby one asks me. I tell him for the millionth time, 'because Al, PG Tips pick the top two leaves and a bud, known as the tips, from the tea plant to go into their fine blend.' 'Is that why they call it PG Tips?' says the jelly mould. Give me strength. 'Yes Al. Because of the tips.' :)

Monkey egyébként a teáját háromszor kavarja meg jobbra, kétszer balra, és egy és háromnegyed cukorral és árnyalatnyi tejjel issza :) Ráadásul hisz a fenntartható fejlődésben.

Az általam ismert lelőhelyek:

• Angol csemege, Pécs
• Szép kis India, Bp.

És nézzetek be a Teázóba is.

A Bailey's és társai utálatával valószínűleg kisebbségben vagyok: el nem tudom képzelni ugyanis, hogy mit esznek (illetve isznak) rajta az emberek, pláne ennyi pénzért. Well, ez a fagyi nem abból készült, hanem még a lagzi után ránk tukmáltak egy üveg hasonszőrű Lidl márkaterméket a megmaradt készletekből. Egy kisebb adaggal elöntöztem ugyan egy somlói galuska utánzatra, de ilyen ütemben még évekig foglalta volna a helyet a hűtőben. A sört megisszuk :), ez a likőr viszont megért egy próbát. A címkéjén több E-számot tüntettek fel, mint a leveskockáén, de ez jelen esetben nem tartott vissza a kísérletezéstől. Mint kiderült, fagyigép nélkül is elkészíthető. Sajnos finom.

Hozzávalók:

• 5,5 dl tejszínes krémlikőr
• 12,5 dkg mascarpone
• 1 egész tojás
• 15 dkg cukor (ez hiba volt!)
• csipet só

A kiindulási alap a madártej fagyi volt, mert épp ennyi mascarpone várt hasznosításra - a likőr helyettesítette a tejet és tejszínt. Először megpróbáltam a piából minél több alkoholt elpárologtatni, részben az íze, részben a fagyásgátló hatása miatt. A forralás végére hihetetlenül besűrűsödött, és iszapvulkánt megszégyenítő módon bugyborgott és fröcsögött szanaszét. Ekkor gyorsan beletoltam a mascarponét, feloldottam, aztán a forró lötyit a megszokott módon a cukorral és sóval kikevert tojáshoz adagoltam, besűrítettem, így lett belőle 6 dl pudingszerű fagyialap, ami egy éjszakán át a hűtőben pihent.

A plusz cukortól túl édes lett, legközelebb max. 5 dkg-t tennék bele, és tejjel is hígítanám. Viszont talán ennek köszönhető, hogy a fagyigépben gyakorlatilag nem fagyott meg, csak alaposan lehűlt, és a fagyasztóból kivéve azonnal kanalazható, sűrű, krémes állagú valami lett belőle - talán inkább jeges pudingnak nevezném. Az alkoholtól enyhén csíp, de nagyon eteti magát - szerencsére olyan tömény, hogy egyszerre csak kb. egy gombócnyit lehet enni belőle. Végeredményben arra jutottam, hogy a beforralt likőrt talán önmagában is lehet fagyisítani: csak be kell hajítani a fagyasztóba pár órára.

Vajon hogyan hasznosíthatnék egy üveg Martini rossót? :)

Többekhez hasonlóan én is megörültem a legutóbbi kiírásnak, és még azon melegében papírra vetettem az alábbi szkeccseket a későbbi részletes kidolgozás reményében. Ám közbejött valami, aminek hatására gyökeresen átalakult a napirendem, ezzel pedig az itthoni számítógép előtt tölthető időm mennyisége drasztikusan csökkent - és ez várhatóan így is marad egy ideig. Paminával ellentétben nem gondolom, hogy a szahart ciki közreadni :) Tegye fel a kezét, aki magára ismer!

1. Sokan bizonyára nem is sejtik, hogy Timbuktu, ez az eldugott afrikai város a gasztronómia fellegvára. A leghíresebb séf, a két Michelin-csillagos Galanga Himbilimbi messze földön híres specialitása – sosem gondolnátok – a hagymás rántotta. Gordon Ramsay elbújhat mellette! A titka néhány nem is olyan titkos összetevő és természetesen a megfelelő alapanyag. Bivalyvajon fonnyasztott biborahagymán megpárol egy maréknyi julienne-re nyesett hemipampát, és arra üti rá a tojásokat – és itt jön a csavar: pocoktojást használ! Néhány mozdulattal elkeveri a híg masszát, a sárgáját és a fehérjét nem vegyíti el teljesen, és az egészet remegősen kocsonyásra süti. Forrón, suserafűvel megszórva tálalja. Az íz- és illatorgia átjárja az egész testet. Ki kell próbálnotok, egyszerűen zseniális!

2. Szenes medvetalp fokhagymás dinnyesalátával
Tudom, elsőre bizarrnak tűnhet a párosítás, de a valóságban működik. Én már csak tudom, négy adagot hajítottam a kukába, mielőtt elégedett lettem az eredménnyel. Nem tenném közkinccsé, ha ehetetlen lenne, ugye. A hagyományos ízek - az olyan snassz, az experimentalizmusban viszont van fantázia.

3. Jaj, már megint elromlott a fényképezőgépem! :(((( Na, nem baj, lehet, hogy ez is egy lépés a lelki fejlődésem felé vezető úton! Mindenesetre főztem egy finomat. Sajnos, a gyakorlatban nem sikerült túl jól, de a szándék a fontos. És mivel nincs fényképezőgépem, megörökíteni is csak egy kölcsönkért telefonnal tudtam, azért ilyen ronda a kép. :((( Nem baj, majd legközelebb...

4. Ma egészséges muffint sütünk Zolival, Lucával és Bömbivel. Először is, fogjuk ezt az édi-bédi kis bioalmát. Ugye tudják, hogy a permetszerek maradványai károsak az egészségre? Meghámozom, felkockázom, és egy aranyos kis tálba teszem. Egy másik edénybe kimérek két kiló cuki cukrot. Egy harmadik fazékba beleszórom az almát és a cukrot, és a kezemmel alaposan összekutyulom. Hülye, aki nem nyalja meg közben az ujját! Nem, nem, Luca, ezt én csinálom, te majd mosogatsz.

Csak teljes kiőrlésű lisztből, kovásszal és feltehetően döglött élesztővel :) készült kenyér a németes ízek kedvelőinek. Az ihletforrás ki más, mint Petra, bár én vegyes lisztes kenyeret készítettem belőle, és azt sem mertem meglépni, hogy a kenyeret először sokáig, a formázás után pedig rövid ideig kelesztem, aztán nagyon sokáig sütöm. Az árpáról egyébként azt találtam, hogy egészséges, de a lisztje önmagában túl tömör kenyeret ad. (Jut eszembe, muszáj lesz egyszer malátát gyártanom, ribizli malátalisztje túlságosan is ízlett.)

Hozzávalók:

• 25 dkg hántolt árpa (árpagyöngy, gersli)
• 3 dl forró víz
• 2 dkg lejárt élesztő :)
• 1 tk barna cukor
• 35 dkg tk rozsliszt
• 25 dkg tk búzakovász
• 3 ek melasz
• 3 csapott tk só
• 1 ek köménymag

Az árpát durvára turmixoltam, aztán leforráztam, és főztem egy kicsit (elég régen vettem, nem akartam kockáztatni, hogy kemény marad), majd lefedve kb. 4 órát hagytam állni. Aztán a listán szereplő összes cuccot összeöntöttem, és nagyon sokáig (kb. 30 perc) dagasztatttam. Viszonylag sűrű kovászom volt, de nem kellett hozzá több víz. Ha a massza nagyon ragadna, liszttel, ha túl kemény lenne, vízzel korrigálható. A dagasztás végén kicsit ragadnia kell, hogy a tk lisztnek legyen honnan nedvességet felvennie, de nem lehet kifejezetten ragacsos. Formázáskor pedig már egyáltalán nem szabad ragadnia.

Egy órát pihentettem, aztán átgyúrtam, hurkára alakítottam, formába fektettem, lespricceltem, bezacskóztam, és duplájára kelesztettem (ez most 5 óra alatt következett be). Maxra fűtöttem a sütőt, az aljába tettem egy tepsi vizet. Amint betettem a kenyeret, 180 fokra mérsékeltem a hőmérsékletet, és így 1 óra 30 percig sült (tűpróba).

Csak másnap szabad felszeletelni. Néhány árpadarabka kemény maradt, de remekül átjön a melasz nádcukor íze. Jóféle németes kenyér lett, ami fagyasztás nélkül is hihetetlenül sokáig eláll, nem penészedik meg (bár a vége felé elkezdett morzsálódni). Ebből még a férjemnek is elég két szelet egy étkezésre, annyi anyag van benne.

További remekbe szabott kovászos, csak teljes kiőrlésű liszttel készült kenyerek receptjei E.Margitnál olvashatóak Kenyérke tollából.

Egyszer régen, nagyon régen, amikor a bolti Túró Rudi még ehető volt, lehetett kapni néhány igen finom csokinak látszó tárgyat. Az első képen látható kókuszos táblát annak ellenére imádtam, hogy bizonyára nem sok kakaót látott, pedig a család már akkor étcsokimánként tartott nyilván. A másik kedvencem a Melódia szelet volt: vékony, roppanós ostyalapon nugátos krém, azon három szem pörkölt mogyoró, és az egész ostyával borítva, bevonóba mártva.

Az emléket dédelgetve ezer éve lementettem ezt a receptet, ami természetesen csak a nevében és külalakjában Melódia, viszont ugyanúgy zabáltatja magát. Sajnos azok közé a sütik közé tartozik, amit majd hogy nem tovább tart elkészíteni, mint elpusztítani.

Kell hozzá:

• 34 dkg liszt
• 14 dkg (puha) vaj
• 2 tojás
• 10 dkg porcukor
• 1 tk sütőpor
• csipet só
• kb. 20 dkg Nutella
• kb. 30 dkg étcsoki (becslés)
• kb. 1 dl tej (becslés)
• sok pirított, héjtalanított mogyoró

Nem tudtam eldönteni, hogy ez most linzerszerűség lesz vagy mi, a puhán felhasznált vaj és az előre beledobott két tojás viszont jóval több lisztet vett fel, mint ami a leírásban szerepelt (a hozzávalókhoz már az én változatomat írtam). Pár perc alatt mindent összedolgoztattam a gyúrógéppel, aztán ment a hűtőbe pár órára.

Ezután a vékonyra (2-3 mm) nyújtott tésztát derelyemetszővel kb. 2x15 cm-es csíkokra metéltem, darabonként a sütőlapra emelgettem. Az egy nagy gáztepsi és két kisebb tepsi egyszerre 180 fok plusz légkeverésen 15 perc alatt ropogós barnásra sült (egy tepsinél akár 10 perc is elég lehet, szokatlanul gyorsan sül).

Az önmagában semleges, de kellemes ízű tésztalapocskákat teljesen ki kell hűteni, aztán először kerül rájuk egy vékony réteg Nutella (tényleg nem kell sok). Erre ültetjük a tetszés szerinti mennyiségű mogyorószemet. (Nekem volt egy megkezdett zacskó vegyes olajos magkeverékem mandulával, kesuval, paradióval, azt is felhasználtam.)

Most jön a macera. Az étcsokit (vagy aki tortabevonózik, azt) érdemes tejjel vagy tejszínnel hígítani, mert így sokkal jobban terül, és vékonyabb réteget ad - karácsonykor a likőrbe áztatott aszalt gyümölcsöket is így szoktam bemártani. Egy 2,5 dl-es csészébe teszem a csíkokra tört csokit, a torony kb. feléig felöntöm tejjel, 10-15 másodpercre bedugom a mikróba, amíg a tej felforr, aztán kevergetve feloldom benne a csokit. Ezekkel az arányokkal hidegen biztosan visszadermed.

Nem bírtam sokáig idegekkel: kb. 15 deka csokit olvasztottam meg, ezzel úgy a lapocskák harmadát sikerült teljesen beburkolni, a maradékra már csak egy csíkot folyattam középre, nehogy lepotyogjon róluk a mogyoró. Miután a hűtőben kidermedtek, zsírpapírral rétegezve mentek a dobozba, és vissza a hűtőbe. Nem sokáig maradtak velünk.

Még mindig/Már megint csoki :) Az egyetemi ösztöndíjak a sovány juttatások ellenére (vagy éppen azok hatására) kiválóan alkalmasak voltak más kultúrák megismerésére. Hollandiával kapcsolatban leginkább a tejtermékek hagytak bennem maradandó nyomot, élükön a literszámra fogyasztott vlaval és a nálunk szintén nem kapható, kb. három decis Danone(?) vaníliás, illetve erdei gyümölcsös krémtúróval, meg persze a jobbnál jobb sajtokkal. Meggyőződésem, hogy ezek a holland tehenek tudnak valamit - bár ha mindez a sok esőnek köszönhető, akkor inkább maradok az importnál.

A holland kakaó már rég megvolt, viszont csak most ismerkedtem meg a holland csokival. Hát, kár volt eddig várni.

Ezek a kis étcsoki gombocskák alapvetően tiszta és egyszerű ízűek, de valahogy átüt rajtuk a minőségi kakaó íze. Teljesen levettek a lábamról. Az angol-holland keveréknyelvű ("About Chocolade" és tsai) weboldalon azt írják, percenként 5256 ehhez hasonló, kb. 3 cm átmérőjű korong gurul le a gyártósorról. Én azt mondom, bővítsék a kapacitást: Droste, here I come!

Köszi, kedves jó tündérke :)