Amilyen flancos nevet adtam neki, olyan egyszerű az ízvilága, és az elkészítése is csak minimális logisztikát igényel. Az ihletet a Hotel Kikelet éttermében a hónap elején elfogyasztott "szűzpecsenye dijoni mustárszósszal, házi knédlivel" fantázianevű kaja adta, de szerintem az enyém jobb lett :) (Aside: Amikor utoljára ott jártam, ez egy harmadosztályú hely volt, de időközben felújították, és szereztek egy ügyes, bár a fűszerezés terén kissé bátortalan szakácsot. A potenciális vendégeknek jó tudni: a menüt láthatóan arra optimalizálták, hogy éhes emberek előétellel kezdjék, levessel folytassák, és a főétel után legalább egyfajta desszertet is egyenek.)

A dizájner fogás húsvétra készült, előzetes próba nélkül, egyben sült szűz ügyben Chili&vanília útmutatójának segítségével. Az ad hoc mustárszószom minden szerénytelenség nélkül megahit lett. A knédli szimpla kenyértészta, csak gőzölve, ezt is most csináltam először, nem ördöngösség, és egészen olyan lett, mint a cseheké. Előkerült egy üveg kétéves(!) balzsamecetben pácolt fokhagyma is - nem tudom, hogyan maradhatott meg eddig, de az idő valóban csak javít rajta, egyáltalán nem lett töttyedt, bár kissé megbarnult.

A szűzhöz kell:

• 1 db sertésszűz (kb. 80 dkg)
• 2 ek tarka bors (Tesco gazdaságos termék, meglepően jó aromájú)
• 1 tk só
• 10 dkg vaj
• 1 ek balzsamecet

A tarka borsot több réteg zacskóba bugyoláltam, elővettem a kizárólag erre a célra használt húsklopfolómat, a borsot lendületes mozdulatokkal durvára törtem, majd feltakarítottam a konyhában a járólapot. A hártyamentesített, keresztben kettévágott húst a sóval és borssal bedörzsöltem, szorosan folpackba csavarva fél órára a hűtőbe tettem. Aztán a forró vajon, erős lángon körbepirítottam, s amikor már kérget kapott, alálöttyintettem a balzsamecetet, és azon is gyorsan átforgattam. Ment a 170 fokra előmelegített sütőbe, alsó-felső sütésen kapott 25 percet, majd szeletelés előtt 10 percet pihent alufóliába tekerve. A képen a szűz vastagabb végéből vágott szeletek láthatóak, a vékonyabbnak csak a közepe maradt szép rózsaszínes.

A knédlihez:

• 50 dkg liszt
• 2,5 dkg (1/2 kocka) friss élesztő
• 10 g só
• 2,7 dl langyos víz

Ezzel kezdtem. A tésztához valókat alaposan kidagasztottam, duplájára kelesztettem. Hat gombócot formáltam, letakarva pihentettem őket, amíg felforrt az ujjnyi víz a legnagyobb fazekamban, aztán párolóbetétre helyezve gőzöltem őket 30 percig – meglepő módon nem főttek rá levakarhatatlanul. Egy helyen találtam leírást a gőzölés idejére vonatkozóan, ahol 25 percet írtak, de akkor tűpróbáztam, és még ragadt a belseje. A kész knédlit centi vastag szeletekre vágtam, és miután a serpenyőben, vajon pirítás nem hozta meg a kívánt eredményt, tepsibe fektettem, és az egyik oldalukat több menetben szárazon megpirítottam a forró grill alatt.

A mustárszószhoz:

• 2 dl tejszín
• 10 cm rozmaring
• 1 kis púpú ek angol mustár (Haas Spicy pikáns erős)
• 2 kis púpú ek bajor mustár (Haas Spicy pikáns édes)
• só
• 1 tk cukor
• pár tekerés bors
• 2 ek fehérbor

Amikor már megsült a hús, és az alufóliában pihent, a knédli pedig pirult a sütőben, a tejszínt a rozmaringgal felforraltam, majd kicsit hagytam visszahűlni és állni. A rozmaringot kihalásztam, a tejszínt újra felforraltam, beletettem minden mást, megkóstoltam, jó volt, ezért viszonylag nagy lángon forralgattam pár percig, amíg szépen besűrűsödött. Tálaltam, és ettünk.

Ha van desszert, és a mártás mennyiségét másfélszeresére növeljük, a fentiekből négy ember lakhat jól.