A sült fokhagyma könnyen kenhető, természetes élelmiszer-adalékanyag. Nem alkalmas minden fokhagymás ételhez, de amihez igen (pl. pizza, sült hús), azért favorizáljuk, mert sülve jellegzetes aromája megmarad, ám a vad, kesernyés fokhagymásság eltűnik. Elsősorban a fokhagymaleves és a lángos miatt örökítem meg külön bejegyzésben, de vétek lenne kihagyni a linket Váncsa sült fokhagymás mártogatósának Zsu-féle interpretációjára.

Alapesetben Bombadil Toma módra készül, ehhez nem is tudok nagyon mit hozzáfűzni. Az olívaolajjal megcsepegtetett, enyhén megsózott, levágott végű fokhagymagerezdeket megszórhatjuk apróra vágott zöldfűszerekkel is, például, ha pizzához sütjük.

Mostanában viszont rendszeresen futok bele olyan fokhagymába, aminek a felületét gusztustalan barna foltok borítják. Ilyenkor a megpucolt és hibátlanított gerezdeket csomagolom alufóliába, így olajozom be, zárom le és sütöm meg nagy lángon kb. fél óra alatt. A végeredmény:

Egyszerre annyit érdemes készíteni, amennyit felhasználunk. Szükség esetén pár napig a hűtőben is eláll, ha a leturmixolt pépet alaposan megsózzuk, és vékony réteg olajjal légmentesítjük. Ez persze jobb családokban nem fordulhat elő. Végül íme, az örök kedvenc, a sült fokhagymás pirítós, amelyre egyszerűen két-három gerezd fokhagymát kentem: