Alant látható legutóbbi konyhai látszattevékenységem eredménye. Gyakorlati haszna zéró, hisz a végtermék szállítható ugyan, de csak hűtőtáskában, gasztroajándéknak így nem feltétlenül alkalmas. Szóval kizárólag az esetlegesen beeső vendégeket lehet velük elkápráztatni, már ha nem olyan ismerősünk érkezik, akibe kár a csoki :) Azért persze anyák napi figyelmességnek sem (volt) utolsó.

Az elkészítés nehézségét igaziból nem mondanám háromgordonosnak, ellenben el lehet tökölni vele, és mi tagadás, szükségeltetik hozzá némi kézügyesség (a nagy kéz viszont nem hátrány). A dobozok kialakítása szerintem magától értetődő, de a közben napvilágra került praktikák miatt alább részletezem. Természetesen Doctor Peppernek és Melange-nak ajánlva.

16 db fedeles dobozhoz kell:

• 15 dkg étcsoki (Goutier; vegyétek, amíg még van Plus, brühü)
• némi piskóta, kevert tészta vagy gofri
• lekvár, Nutella vagy egyéb ragadós krém
• puding vagy más könnyű, nem folyós krém tölteléknek
• díszítőelemek (zúzott grillázs, csokiforgács, szórócukor, kandírozott gyümölcs vagy virág stb.)

A hűtőben kiürítünk egy polcot. Egy nagy tepsi hátát bevonjuk zsírpapírral, és derékszögű vonalzóval kiszerkesztünk a közepére egy 30x24 cm-es téglalapot (vagy amekkora kifér, de megkönnyítjük a saját dolgunkat, ha az oldalak mérete centiméterben kifejezve osztható hárommal). A körvonalat szépen beosztjuk háromcentis szakaszokra úgy, hogy az osztóvonalak kiérjenek a papír széléig, különben a csoki el fogja takarni. (Az egész téglalapot ugyanezért nem kell felosztani, csak a kerületét.) A végső soron kialakítandó négyzetek száma más méretelképzeléseknél is (l. a megjegyzéseket) legyen osztható öttel (fedeles doboz) vagy néggyel (tetőtlen doboz esetén).

A darabokra tördelt csokit mikróban vagy egyéb módon felolvasztjuk, a szokásostól eltérően jó forróra, így kenhetőbb lesz. A zsírpapírra öntjük, és habkártyával vagy egyéb, széles simítóalkalmatossággal (van az a megtört nyelű, tompa élű simogatólapát, aminek nem tudom a nevét) egyenletesen, 1-2 mm vastagon elterítjük. Több irányba is elsimogatjuk, de amikor már hűlöget, csak egy irányba húzogassuk. Mehet a hűtőbe úgy tíz percre (teljes dermedésig). Eddig még nem tököltünk sokat.

Ideális esetben van egy három centi széles vonalzónk, amelyet a csokilemezre jól leszorítva és a két oldalán egy nagyon éles kést végighúzva tök egyforma(!) négyzetekre szabdalhatjuk az egészet. Határozott kéz, erős nyomás, ezek legyenek a jelszavaink! Ilyen vonalzó híján a két oldalra behúzott osztóvonalakhoz és a vonalzó vastagságához tartva, ügyelve a párhuzamosra végezzük el ugyanezt. A legelején a szélét majdnem biztos, hogy körbe kell vágni; a leeső darabokból lesz utána fincsi forró csokink. Nekem nem repedt, nem lett selejt. Vissza a tepsit a hűtőbe.

Ha nincs krémünk, ekkor készítsünk. Olyan kell, ami a saját lábán is megáll, különben szétnyomja a dobozokat. A grillázst is ekkor önthetjük, hamar megvan. A dobozok tetejét díszítő egységek zsírpapírra terített cirmos csokiból (ét- és fehér-) kiszúróformával szaggatott alakzatok, a belsőségtől :) függően lekvárpöttyel, illetve Nutellával rögzítve.

A piskótaféleséget kb. centi vastag, szabályos négyzetekre szeljük (értelemszerűen 16 db kell). A négyzet pár milliméterrel legyen kisebb, mint a csokilapok, különben bajban leszünk. Felsorakoztatjuk őket egy tálcára, és öt oldalát (az alja kivételével :) megkenjük lekvárral, Nutellával vagy más ragadós dologgal. Körben ráragasztjuk a csokilapokat (a zsírpapír felőli oldaluk lesz sima, az kerüljön kívülre). Ha a lapok valamiért nem teljesen egyformák, lehet játszani az elforgatásukkal (egy-egy dobozhoz a vízszintesen vagy függőlegesen egy sorban lévők közül válogassunk). Az összeállított, ám még üres dobozokat vissza a hűtőbe. Végül bele a krémet (habzsákosok előnyben), rá a díszítőelemeket, végül a fedőt (elhagyható).

Ami nálam készült:

• gofri, Nutella, 48 órán túl szilárduló párizsi krém imitáció, nugátforgácsok/grillázstöret: durván jó
• gofri, házi narancslekvár, tejszínhabbal lazított vaníliapuding, diógrillázs/kandírozott narancshéj: ez ellen sem tiltakozott senki

Megjegyzések:

• A férjemnek nagy a szája, de a három centi egy falatra még neki is majdnem túl nagy lett. Javaslat: két és fél centi (az ennél kisebb oldalak csak minikezűeknek ajánlottak).
• Ennyi csokiból úgy 34x26 cm-es téglalap kenhető (a tepsi ennél nagyobb legyen), ez alapján lehet osztani és szorozni.
• Krémmel telenyomva gusztább, de én örültem, hogy nem folyt szét az egész a már említett vajhiány miatt.
• A fogyasztókat instruáljuk, hogy amikor kézbe veszik a dobozt, nagyon enyhén szorítsák össze a két szomszédos vagy átellenes oldalát, biztos, ami biztos.
• Ha nem akarjuk lefotózni, nem lesznek rajta ujjlenyomatok...
• Meleg időben, meleg kézzel kivitelezhetetlen.

Más trüffelek, bonbonok, pralinék

Ihlet: The Book of Chocolates & Petits Fours