Újabb sütemény, amely kiérdemelte az "ez olyan, mint a bolti" dicséretet. A shortbread se nem rövid, se nem kenyér, nevét morzsalékosságáról kapta, amelyben nem kis szerepet játszik a viszonylag nagy mennyiségű zsiradék.

Egy ideje már sejtettem, hogy az igazán porhanyós omlós tésztában keményítőnek kell lennie, a recept legnagyobb előnye mégis az, hogy a vajat szobahőmérsékleten használjuk fel, és a tésztát nem kell hűteni. Hátránya, hogy az előállítható alakzatok száma limitált, mert a morzsa szaggatásra alkalmatlan.

Egy 40x23 cm-es tepsihez vagy hasonló alapterületű tortaformához kell:

• 25 dkg liszt
• 15 dkg kukoricakeményítő
• 10 dkg porcukor
• 22,5 dkg puha vaj
• 1/2 tk só
• 1/2 rúd vanília (fokozható)

Vagyis az arányok: 1 rész cukor, 2,25 rész vaj, 4 rész lisztnemű anyag. Én a hozzávalókat a robotgép dagasztószárával elmorzsoltattam, amíg homogén daraszerűséget nem kaptam. Tepsibe szórás, mángorlás és szurkálás után 175 fokon 30 percig sütöttem, ezalatt részben a saját tömegénél fogva, részben a töfködés, de főleg a vaj hatására összeállt. Eléggé zsákbamacska, mert a tetején nem látszik, mikor kész, csak ha már túlsült, érdemes - a saját sütő ismeretében - az illat és a látvány alapján dönteni. Ha kihűlt, éles késsel felcsíkozható. Előtte, előtte, utána, utána:

Enyhén édes, elképesztően omlós, masszívan vajas teasütemény. Ízlés szerint gazdagítható például apróra vágott, kandírozott gyümölccsel vagy csokidarabkákkal, de a hardcore rajongók puritánságukról ismerszenek meg :)