Újabb fejezet a Konyhai fiaskók c. bestsellerből, csak éppen más szerzőtől. Az alkalom: évi két családi születésnapból a második. Amikor nagyon-nagyon igyekszünk. Amikor mindennek klappolnia kellene. És amikor mindig beüt a krach.

A terv: diós csokitorta alapon igazi vaníliakrém, azon karamelles diódarabkák ill. karamellkrém, az egész tejszínnel vékonyan bevonva (amolyan profin, tükörsimán), durvára tört diógrillázzsal megszórva, hogy ropogjon. Persze ki akartam tenni magamért, és nem sima pudingot, hanem főzött (de nem vajas) krémet akartam - amit eddig még tortatölteléknek soha.

Az eredmény:

1. Csakis pillanatnyi elmezavarral tudom magyarázni, hogy a szükségeshez képest dupla mennyiségű tésztát sütöttem a szimpla adaghoz való formában, ami így eszméletlenül felpuffadt, és a felső harmada egyszerűen szétmorzsolódott, amikor kivettem.
2. A vaníliakrémnél mellényúltam, és a túladagolt kukoricalisztnek hála gyönyörű sárga, egyben fincsi kukoricaízű lett.
3. A középső réteg nem szilárdult meg, ennek folyományaként a torta már a teteje bevonásakor elkezdett szétcsúszni, és a fotó készítésével párhuzamosan folyamatosan foltozni kellett; másnap pedig nagyobb repedések tátongtak rajta, mint a Kelet-Afrikai Árokrendszer.

+1. Ennyi tojást egyszerre még életemben nem pazaroltam el - mint utólag kiderült, tök feleslegesen.

Az íze összességében kiváló lett, a kukorica a kombóban egyáltalán nem érződött, de a vaníliás tortakrém receptjét csak elrettentésül közlöm.

A torta alapjául szolgáló kevert tésztához kell:

• 25 dkg vaj
• 30 dkg sötét nádcukor
• 3 egész tojás
• csipet só
• 10 dkg darált, pörkölt dió
• 20 dkg liszt
• 10 dkg keményítő
• 2 tk sütőpor
• 5 dkg holland kakaó
• 4 dl tej vagy víz (vízzel erőteljesebb marad a kakaóíz)

Az első hármat összerobotolni, a többit belekanalazni, elkeverni, normál (26 cm vagy mennyi átmérőjű) tortaformába önteni, előmelegített sütőben 180 fok plusz légkeverésen egy órát sütni. Mindazonáltal célszerűbb az egészet elfelezni, úgy nem buggyan ki a formából, és fele annyi idő alatt meg is sül. Ez egyébként Stahl ördögi csokitortájának ehető változata, magában is nagyon jó.

A főzött vaníliakrémhez:

• 3 tojás sárgája
• 3,5 dkg cukor - ez jön a sárgájához
• 7 dkg liszt (nem teljes egészében kukoricaliszt, hiába tűnik jó ötletnek a szép sárga szín miatt)
• 5 dl tej
• 1 vaníliarúd kikapart magja
• 3 tojás fehérje
• 6,5 dkg cukor - a fehérjéhez, amit habbá verünk

A krémes krémjéhez hasonlóan készül, csak nem gőz felett. A vaníliafagylaltnál tapasztaltak miatt kevesebb cukrot tettem az előírtnál (ezt konkrétan jól tettem). A sárgáját a cukorral és liszttel, kevéske tejjel kikeverjük, közben felforraljuk a többi tejet a vaníliarúddal. A lisztes sárgáját belekeverjük, felforraljuk, a rotyogó masszába beleemelgetjük a maradék cukorral kőkeményre felvert fehérjét. Ezeket a hibákat nem követtem el, mégsem kötött meg. Megkérdeztem az ünnepeltet, beletegyem-e ezt a krémet a tortájába, megkóstolta, azt mondta, mehet.

Ha dupla adag tésztát sütöttünk, elvágjuk, ahol tetszik, és a teteje darabjait megesszük magában. Ha egy adag lett, ezt a lépést kihagyhatjuk. A simára borotvált lapot tortakarikába (akinél aktuális: kapcsos tortaformába vagy alufóliából eszkábált gyűrűbe) fogjuk, alaposan megküldjük rummal, aztán rákenjük a langyos vaníliakrémet. Amíg ez hűl és dermed (hah!), elkészítjük a karamellkrémet.

A karamellkrémhez:

• 12 dkg cukor (valamivel többet is elbírt volna)
• 5 dkg liszt
• 1 egész tojás
• 5 dl tej

Aubergine leírásából indultam ki, de végül több receptből variáltam össze (mégis jó lett). A cukrot erős lángon jó sötétre, kesernyésre karamellizáljuk, aztán felöntjük a tejjel. Közben a lisztet az egész tojással elkeverjük. Ha feloldódott a karamell, bele a lisztes tojást, és gyorsan, erősen keverni, amíg meg nem áll a habverőn.

Máig rejtély, hogy a fele annyit lisztet és még annyi tojást sem tartalmazó karamelles krém miért szilárdult meg. A jövőben viszont simán, keményítőből főzök tortakrémet (l. még puding), esetleg fél literenként egy tojás felvert habjával vagy némi tejszínhabbal lazítom. Kinek hiányzik ez a mizéria?

A torta tetejére és oldalára 2 dl tejszínből vert hab ment, meg bőven diós grillázsdarabkák.

Mivel a torta szállíthatatlanra sikerült, vendég nem járt erre, és csak ketten ettük, az utolsó szelet megérte a saját egyhetes születésnapját. Akkorra szilárdult meg a krém, a kisebb grillázsszemcsék pedig feloldódtak. Íme, a vaníliapöttyök: