Mivel a piknik témáról néhány hét leforgása alatt mindössze annyi jutott eszembe, hogy gyerekkoromban elég gyakran jártunk Sikondafürdőre, ahol a girhes német turisták elhűlve bámulták, amint a családunkhoz tartozó számos, különböző korú és nemű, jól táplált gyerek 40 fokos környezetben a 15 fokos vízből sűrűn ki-kirohanva rájárt a kockás pokrócokra felsorakoztatott hatalmas jénai tálakban magát kellető sült krumplira, rántott húsra és rengeteg rétesre, a VKF! részvétel helyett inkább begépeltem az elmúlt időszak egyik hedonista receptjét.
A Keserédesben beszerzett nugát méltó felhasználási módjának egyértelműen a fagylalt tűnt. Jobb híján a foodblog search segítségét vettem igénybe (magyar hangja ViMiZo), de elég hamar kiderült, nehéz dolgom van, mivel még a nagy Lebovitz is dekonstruktivista módon közelíti meg a nugátfagylaltot, külön adagolva a mogyorót, külön a csokit. A választás így végül Brian gianduja gelatojára esett, és immáron végérvényesen és visszavonhatatlanul bebizonyosodott, hogy a diónugátnak intenzív mogyoró íze van. Ha a madártejes és a csokifagyi durván jó, erre leginkább az eszméletlenül finom jelzős szerkezet illik.
Egy liter fagyihoz kell (szerintem):
- 6 dl tejnemű folyadék (részemről 2 dl tejszín, 3,2 dl cukrozatlan sűrített tej [ALPA a Plusból], 0,8 dl tej)
- 17 dkg nugátmassza (Ázsia boltban is kapható)
- 12 dkg cukor
- csipet só
- 4 tojás sárgája
- 2 ek rum (eredetileg mogyorólikőr)
- 1:1 mogyorógrillázs
1 liter, 2 menet, 3 nap - röviden így összegezhetném az elkészítés menetét. A szokásos módon főzendő: a tejet felforralni, feloldani benne a nugátmasszát (Brian magyarázott valamit a pettyekről, de a fagyialap a legvégére teljesen homogén színűvé válik, házi körülmények között felesleges a nugát fokozatos olvasztgatásával meg a sodó átszűrésével szórakozni). Közben a cukrot csipet sóval és a tojások sárgájával fehéredésig habosítani (kézi habverővel is elérhető). A forró, nugátos tejet folytonos keverés mellett, fokozatosan a cukros sárgájához keverni, vissza a tűzre, gőz fölött besűríteni. Én magára hagytam, néha megkevergettem, és mivel ez eltartott egy ideig, közben felhasználtam a fehérjéket.
Van már nekem marcipán alapú ehető tálkám, most viszont a roletti alapanyagából alkottam, rögtön kétfélét:
- 10 dkg vaj
- 1/2 csésze kristálycukor (1/4 csésze fruktóz)
- csipet só
- 2 tojásfehérje
- 1 tk vaníliakivonat (1/2 tk mandulakivonat)
- 1/2 csésze liszt
Kizárólag birkatürelműeknek. A liszt kivételével mindent felhabosítani, végül bele a masszába a lisztet, aztán a tálat sütőteljesítménytől függően 10-20 másodpercre bevetni a mikróba (vagy máshogy megpróbálni felmelegíteni), aztán a tésztát forró sütőlapra (tepsi hátára) kanalazni, minél vékonyabbra elsimogatni (ez az a bizonyos problémás lépés, csomósodik és tapad a dög). Előmelegített sütőben 200 fokon hat, de inkább nyolc percig sütni. Szerintem minél sötétebb, annál jobb, talán még ezen a túlexponált képen is látszanak az árnyalatok (a középső és jobb szélső volt a legfinomabb).
Ahhoz túl vastag lesz, hogy elegendően kicsi átmérőjűre tekerhessük, ráadásul forrón kell vele dolgozni, de iszonyú jó pirított vaj és karamell íze van (jó zsíros is). Ha tányérkát szeretnénk belőle, egy nagy gáztepsire legfeljebb három, minél nagyobb kört tegyünk, és kivétel után azon nyomban, testi épségünket kockáztatva igazgassuk el egy (müzlis)tálkában vagy széles bögrében. A csokoládékosárkákkal ellentétben viszonylag könnyen elfogyasztható, de a fagyi szervírozása előtt ki kell kenni csokival, különben elázik. A mandulás változat kevésbé ízlett, és általában véve frissen a legjobb, amikor még ropogós.
Másnap a fagylaltalap egyik felét előírásszerűen a gépbe tölteni, a kész fagyit durvára tört grillázzsal műanyag dobozba rétegezni (a fagyigép lapátja mindent kigyűjt, ezért az ilyesmit nem jó a gépbe szórni). Harmadnap mindezt megismételni. Enni.
A mai napra rendelt érdekességek:
- Max és a fagyitölcsérek kalóriatartalma (meg sok minden más)
Diszkusszió