A főzés tudománya

Soha, soha ne tegyétek bele a tojásfehérjét a készülő főzött fagyiba - hacsak nem madártej fagyit szeretnétek készíteni: ennek a malőrnek köszönhetem ugyanis viszonylag rövidke fagyikészítő pályafutásom messze legfinomabb fagyiját.

Nem más ez, mint Nigella krémsajt alapú fagyija. Nem azért, mert nem bíztam Anában, de gondoltam, Nigella sem nagyon tévedhet az egészt tojással, ezért rögtön dupla adaggal indítottam (2 egész tojás, 30 dkg kristálycukor, 25 dkg mascarpone, 4,5 dl tej, csipet só, 6 dl tejszín). A szokásos főzős módszerrel készült. A hidegzuhany akkor ért, amikor megkóstoltam a főzött tojásos-tejszínes alapot: enyhe tojásíze volt. Gondoltam, ha mást nem, másnap majd jól megküldöm citrommal és tejföllel, hogy Lilahangya citromkrémfagyijához hasonló valamit kapjak, de aztán amikor a végén beletettem az 1 ek házi vaníliakivonatot, megvilágosodtam: madártej íze lett. A citromot ezek után inkább hanyagoltam az első adagból (amit felhabosítani is elfelejtettem, ment egyenesen a gépbe).

Amikor majdnem elkészült, (forró) karamellt csorgattam bele - don't try this at home. Így lett benne pár jó nagy, kizárólag lassú szopogatásra alkalmas gübecs; csoda, hogy nem akasztotta meg a lapátot. A vékonyabb karamellfonalak pedig rögtön megdermedtek, és elkezdtek felcsavarodni a keverőlapátra, ami aztán a szálakat kisebb darabokra törte. De legalább elmondhatom, hogy sikerült karamellt húznom...

Az anyag második felébe fél deci frissen facsart citromlevet eresztettem, aztán megrobotoltam, mire annyira felhabosodott, hogy csak két adagban fért a gépbe - de mivel a fagyifeltétem akkujának életideje bizonyítottan fél óra, ez nem volt gond: a habosított változat adagonként 15 perc alatt elkészült! Azt kell mondanom, a citrom rontott rajta: így már tényleg krémsajttorta íze lett, ami jó, de szerintem a konkrét vaníliás változathoz képest visszalépés. Ehhez már előre karamellizáltam kevéske (2-3 ek) cukrot, vajazott alufóliára öntöttem, aztán darabokra turmixoltam, és ezeket a lapkákat szórtam a kész fagyiba az utolsó keverintésnél.

Ami a kész fagyi illeti, azt hiszem, erre tökéletesen illik a "selymes íz" kifejezés. A fagyasztóból kivéve azonnal ehető, teljesen krémes marad, az állaga leginkább a bolti jégkrémekre hajaz. Végre nem lett túl édes sem (csak majdnem), ez külön öröm a magamfajtának. Mivel kalóriabomba, nem is baj, hogy nem lehet belőle túl sokat enni - egyszerre. (Egyébként rájöttem, miért nem tudok a házi fagyiból óriási mennyiséget eltüntetni: ebben tényleg van anyag - a boltiból lazán bekanalazok fél litert, az itthoniakból nem lehet, csak nagyobb időközökkel. Tisztára gazdaságos :)

Azt hiszem, nem kétséges, mi lesz a fél kilós mascarpone másik felének a sorsa :)

Tartozom egy vallomással: nem különösebben rajongok a piskótáért. Amennyire snassz tészta, annyira sok az elkészítésénél a hibalehetőség - már amíg be nem gyakorolja az ember -, akkor már inkább a kevertek (muffin & co.). És ezt nem az irigység mondatja velem: kifejezetten jó piskótákat sütök - mert az, hogy én nem szeretem, a férjemet nem akadályozza meg abban, hogy néha kikövetelje magának. Mivel azonban annyiféle süteményt készítek, nem egyszer közölte már, hogy a piskóta a legtöbbhöz képest tényleg olyan egyszerű, de megidézi a gyerekkora ízeit, ezért végső soron finom.

A jilk pasztát ezzel együtt - és a benne rejlő E-anyagok mennyisége ellenére - ki kellett próbálni (fagyiba még mindig nem tettem). Újabban a sima piskótát is egész tojásokból készítem, ezt meg eleve úgy kellett. Az eredmény: igaz, hogy cseppet sem esett be a piskóta teteje, de pont olyan, mint a cukrászdai - amit én nem szeretek. Olyan szivacsos, kicsit szárazabb a kelleténél, és van egy "poros" mellékíze. Még jó, hogy meggyet puttyogattam bele, különben a somlói galuska lett volna a következő lépés (l. még az újrahasznosítás címszót).

A meggyszemek egyébként rövid időn belül mind egy szálig lesüllyedtek a tepsi aljára, a jelenlétükre mindössze a hullámvonalak és csíkok utalnak (na, ki találja meg a tűpróba nyomát? :) Ezen nagyon meglepődtem, mert nyersen a tészta állaga elég tömörnek tűnt.

Mindent a jilkről

• Ana remek összefoglalója (márkák, felhasználási arány, tippek cukrászoktól)
• A palsgaard emulgeálószer összetétele (Anától):
  víz, cukor, szorbit (E420), zsírsavak mono- és digliceridjei (E471), propilén-glikol (E1520), zsírsavak poliglicerin észterei (E475)
• Jilkes piskóta alaprecept a Mesetortáról. Van, akinek ízlik...
• Jilkes piskóta recept (Margit2 fóruma, 174. hozzászólás)
• Mi az a jilk? (nlc fórum)
• Cukrászdai piskóta (nlc fórum)

Csak csorog a nyálam a szebbnél szebb fagyiköltemények láttán, de eszem ágában sincs bekapcsolni a tűzhelyet, amikor nem muszáj, így a "főzzünk szirupot" vagy "a tojások sárgáját gőz fölött keverjük ki a cukorral" típusú megoldások szóba sem jöhetnek. A Nagy fagylaltoskönyvben szerencsére szép számmal akadnak primitív, "a hozzávalókat felhabosítani és a keveréket kifagyasztani" típusú receptek. Miután a tojásmentes citromfagyi remekül sikerült, kinéztem egy hasonlóan bonyolult receptet. Ez csak az Éléstár CD-n szerepel, a Gépek a konyhában c. részben. Az én változatom:

• 25 dkg édes gesztenyemassza
• 2 dl tejszín
• 3,3 dl ALPA cukrozatlan sűrített tej (eredetileg 3 dl tej)
• 5 dkg porcukor
• 3 ek rum (eredetileg 1 ek)
• csipet só

Robotolás után megint hagytam állni a hűtőben. Az egész nem is fért egyszerre a gépbe, de ez nem is volt baj: kiderült ugyanis, hogy másfél adagot - a kettővel ellentétben - simán ki tud keverni egymás után! A fagyasztóban éjszakázás után kb. 15 perc után engedett fel krémesre a pulton. Az íze olyan, mint ezé a gesztenyetortáé, ami egyébként a leggesztenyésebb sütemény, amit eddig készítettem. Nyári ízek? Bah! Csak jó hideg legyen és édes :)

Tejberizs lassan, de biztosan

A jobbik felem egészen addig nem szerette az édes rizst, amíg meg nem kóstolta az én főztömet :) Nincs különösebb titka: egyszerűen nem szeretem a vízben-tejben főttet. A csak tejben főtt rizs sokáig készül, de megéri, és nincs vele macera. Folyamatos kevergetés? Ugyan már! :)

Én egy háromdecis csészével mérem. Két főre egyszeri főételnek veszek egy szűk csésze (kb. 20-25 dkg lehet) kerekszemű rizst (a Spar papírzacskós márkatermékének kifejezetten finom az íze), és hat csapott evőkanál cukorral, csipet sóval, három csésze tejjel (télen részben tejszínnel és egy kanál vajjal) és némi reszelt citromhéjjal felteszem főni a duplafalú edénybe. Az általános szabály egy rész rizshez legalább három rész tej (három csészével teljesen sűrű lesz).

Ha felforrt az edény falában a víz, takarékra teszem, és ekkora mennyiségnél legközelebb másfél óra múlva megyek vissza a konyhába. A szottyos masszát felkeverem, ehető hőmérsékletűre hűtöm (szerencsére van két "hőelvonó" típusú tányérunk), és gyümölccsel, befőttel, lekvárral, a rumtopf rész(l)eges tartalmával körítve jóízűen bekanalazzuk. Hízókúrán lévők forgassanak bele a gyümölcsök mellé tejszínhabot, bár akkor már gyümölcsrizsnek hívják.

Ennyi idő alatt egy csokipudingot is főzhetünk, azzal rétegezve vagy pudingágyra fektetve kész a csokis tejberizs, de Nutellával is párosítható. Kicsi Vú Nigellával párosította, az indiai változat pedig természetesen kardamommal készül. Keleties ízvilágú még Beatbull rizse is, és Nemisbéka narancsos-fehér csokis pályaművét se felejtsük ki.

Rizsfagylalt csokiörvénnyel

Mivel tudtam, hogy ezzel is szeretnék kísérletezni, a fenti mennyiséghez eleve hozzáöntöttem még sok-sok tejet (színültig töltöttem az edényt), hogy jóval hígabb legyen. Az alaposan behűtött tejberizst (a fenti mennyiség kb. felét) egy teáskanál vaníliakivonat társaságában fagylaltgépbe töltöttem, kikevertettem, megettük. Az utolsó pillanatokban beleöntött csokiszósszal részlegesen elegyítve elég tuti volt, de a túlhűtés miatt erősebb ízesítést (cukor, vanília) is elbírt volna. A cukrászdai tapasztalatok alapján biztos finom lenne narancshéjjal, fahéjjal, kókusszal is.

A gyors csokiöntet: egy pohárba pár kocka étcsoki, rá egy löttyenet tej vagy tejszín (max. félig lepje el), be a mikróba, amíg a tej felforr (kb. 20 s), aztán addig lötykölni, amíg a csoki feloldódik. Várni, amíg hűl (közben készülhet a fagyi), és majdnem a legvégén beleönteni, hogy csak párat keverjen rajta. A csoki ropogósra fagyott - tiszta Vienetta-fíling! Persze a gombócok tetejére is csorgathatjuk.

Utólag találtam még az első VKF!-re nevezett gyömbéres rizsfagyit is, illetve a Nagy fagylaltoskönyvben egy narancsos-kókuszos rizsfagylaltot. Utóbbi vízben főtt, de előnye, hogy - velem ellentétben - pontos arányokat is megad.

A madártejről jutott eszembe, hogy még a haszontalan háztartási eszközös kördésnél említette valaki a duplafalú edényt. Nyilván főzési és evési szokások kérdése is, de én imádom az enyéimet (egy régi 1 literes és egy újabb, 1,5 literes bödön tulajdonosa vagyok; nekem sajnos már nem jutott a három és fél literes lengyel piacos változatból, ami anyukámnak van). Hivatalosan tejforraló néven adják, mert hogy kiváltja a hidegvizes öblítést, a cukorszórást, a kotyogót és az egyéb idióta trükköket. Mondjuk tejet-tejszínt szinte sosem forralok benne (kivétel pl. a házi joghurt), de egy csomó más dologra is alkalmas. Tulajdonképpen a vízfürdő alternatívája, ám a fazék-tálas bűvészkedéshez képest sokkal állandóbb hőmérsékletet tart a tűzhely kapcsolgatása nélkül. A hozzám hasonló biztonsági játékosok (értsd: lusta háziasszonyok) számára kifejezetten ajánlott.

Szóval pontosan mire is jó?

Kivétel nélkül minden tejes-tejszínes dolog hevítésére: tejforralás, kakaófőzés, tejberizs, tejbegríz, sodók, pudingok, tojásos krémek, főzött fagyialap. Így nem kell állandóan kavargatni, vagy várni arra, hogy vajon mikor habzik fel és fut ki. Madártejnél kifejezetten előnyös, hogy a tej csak gyöngyözik, és soha nem vet túl nagy buborékokat, ezért nem esnek szét vagy törnek össze a galuskák, a hozzá tartozó sodót pedig valamivel lassabban, de szinte kevergetés nélkül, minimális melóval meg lehet főzni benne (más kérdés, hogy amilyen mennyiségben mi fogyasztjuk, ehhez kicsi az űrtartalma).

És természetesen az eleve gőz fölött készítendő dolgokat is ebben gyártom le, például tojásfehérje hőkezelése (főzve felverése), csokiolvasztás (temperálás). Utóbbihoz kifejezetten előnyös, mert a massza nehezebben hevül túl, és a hőmérséklet is egyenletesebb. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy én Mamma tanácsa óta a kevésbé érzékeny csokikat simán a kerámialapra tett jénaiban, 1-es fokozaton melegítem.)

Fontos, hogy az edény fütyülőjét kötelező levenni, és a fiók mélyére dugni, mert kibírhatatlan hangot ad, és ha a konyhában vagyunk, amúgy is halljuk, amikor az edény falában bugyborog a víz. Forrás után a tűzhelyet takarékra lehet tenni, csokoládéolvasztásnál ki lehet (ki kell) kapcsolni. A másik hasznos tudnivaló, hogy miután beletöltöttük a vizet, 45 fokban döntsük meg, és folyassuk ki a felesleget, különben kiforr. A túl kevés víz viszont megint csak nem jó, mert hosszú főzési időnél (tejberizs) idő előtt elfő. A 45 fok az beváltan jól működik.

Az edény lehűtése bonyolultabb: ha hideg vizet töltünk a falába, könnyen a kajába is juthat belőle, ráadásul az a kevés víz nagyon hamar átmelegszik benne, ezért az elkészített, nagyobb mennyiségű ételt ki kell kanalazni a belsejéből. És van egy strukturális hibája: az összeset balkezeseknek tervezték. Mindegyiknek ugyanott (rossz helyen) van a fütyülője, mert ha bal kézzel akarom tartani a fogantyújánál fogva, miközben a jobbommal kevergetem az edény tartalmát, ha nem vigyázok, arcon csap a gőz.

Legutóbb a kávéblogon merült fel, hogy egyesek szerint a rekkenő hőségben forró ételekkel-italokkal be lehet csapni a szervezetet, mert az akkor majd azt hiszi, hogy hűtenie kell. Én egy időben - szintén az egyetemi tanulmányok hatására - alkalmaztam ezt a "trükköt", de a hatás annyira átmeneti (kb. egy óra), hogy azért nem érdemes 15 percet fokozottan izzadni és lihegni.

Így arra jutottam, hogy ez vagy placebohatás vagy feltételes reflex, amit az idéz elő, hogy tudjuk, így kell(ene) lennie. Állításom alátámasztására természetesen tudományos bizonyítékot is kerestem :) Az alábbi angol nyelvű szösszenetben egy kutatóorvos magyarázza el röviden és közérthetően, hogy szerinte miért nem jó ötlet túlműködésre késztetni a szervezet hűtő-fűtő rendszerét. Végül is logikus: az ember nem gyík, hanem állandó testhőmérsékletű emlős.

A doktor bácsi azt is hozzáteszi, hogy a legfontosabb a fokozott verejtékezéssel elveszített víz és só pótlása langyos-hűvös folyadékokkal, a koffein- és alkoholtartalmú italokat pedig kerülni kell, mert vizet vonnak el a szervezettől. Hát, azért néha jólesik egy hideg sör :) vagy valami jeges édesség, főleg, ha nincs lehetőség az egész testfelület általános lehűtésére. Az alábbi recept forrása Frank Júlia Nagy fagylaltoskönyve (Éléstár). Főzés nélkül, gyorsan, tojásmentesen, egészségesen :)

Hozzávalók:

• 2 dl kefir
• 2 dl tejszín
• 3 közepes citrom leve
• 1 citrom héja (a többi mehet a fagyasztóba)
• 15 dkg porcukor (oldódás után kóstolni)
• csipet só

A citromhéj kivételével mindent egy kancsóba öntöttem, kézi robottal az egészet alaposan felhabosítottam (vigyázat, fröcsög!). A héjdarabkákat csak ez után szabad beleszórni - legalábbis az én habverőszáram szépen kigyűjti őket :) A recept nem írja, de én néhány órára a hűtőbe tettem, állás közben szépen besűrűsödött. Aztán fagyigép, evés. A citromhéjjal kapcsolatban nem kellett volna aggódnom: a fagyigép lapátja is kigyűjtötte :)

Intenzív limonádé ízű, kiválóan hűsít. Először a fagyiknál megszokott joghurttal akartam elkészíteni, de gondoltam, egy próbát az eredeti recept szerinti kefir is megér, és valóban jó lett. A lefagyasztott maradék tíz perccel fogyasztás előtt elővéve a -18 fokon eltöltött 12 óra elteltével is simán kanalazható volt mindenféle mikrós trükközés nélkül.

Fotó: 2010.08.01. (joghurtos változat aszalt meggyel)

Amíg nem jutnak el hozzám a lakodalmi fotók, a tojásfehérje-kollekció csökkentéséhez járulnék hozzá egy konkrét leírással és a hozzá kapcsolódó konyha-trükkel.

Kell hozzá:

• 6 tojásfehérje
• 3 púpos ek kristálycukor
• 3 liter tej
• 2 zacskó vaníliás pudingpor vagy 8-10 dkg étkezési keményítő
• még cukor a szószhoz
• vaníliakivonat szükség szerint
• igény esetén cukorból és tejszínből főzött sk. karamellöntet

A pudingport egy bilibe szórjuk, ráöntünk kb. két deci tejet, csomómentesen elkeverjük. Egy nagy fazékba kb. négyujjnyi vizet töltünk, az edény szájára egy ráillő, bazi nagy (kb. 5-6 literes), lapos fémtálat teszünk, beletöltjük a tejet, és lefedve felforraljuk. Minél nagyobb tejfelületet kapunk, annál jobb, mert annál hamarabb készen leszünk. Közben a fehérjéket a cukorral keményre felverjük, majd a tejben kifőzzük (a forró tejbe mártott evőkanállal szaggatjuk, a galuskák úgyis jócskán megdagadnak).

Azért jó gőz fölött csinálni, mert így 1) soha nem fog annyira forrni a tej, hogy szétvesse a galuskákat; 2) soha nem ég le a tej; 3) a vaníliás szószt minimális kevergetéssel és melóval el lehet készíteni.

Van nekem egy Sparból beszerzett, pár száz forintos kelesztőtálam, ez a legnagyobb űrtartalmú (5,5 l) fedett edényem (elárulok egy titkot: a kelesztőtál márkától függetlenül attól kelesztőtál, hogy légmentesen záró fedele van, szóval egy szimpla, méretes műanyag doboz is megteszi). Ebbe szedegetem a habdarabokat, aztán ha mind megvan, a beáztatott pudingport a forró tejbe küldöm, kézi habverővel elkeverem, kóstolgatva cukrozom, pár perc alatt besűrítem. Legelőször három zacskó pudingporból főztem, az szerintem túl sűrű lett - az igazán jó arány ennyi tejhez kb. 10 dkg keményítő lehet.

A vaníliás mártást a galuskákra kanalazom, de nem a tetejükre, hanem lehetőleg melléjük - ennél a fajta "sodónál" nem számít, hogy a kifőzött fehérjékről elég sok tej lecsöpög, mert a forró, híg pudingba kis ügyeskedéssel bele lehet keverni a galuskák összetörése nélkül. Nálam legalábbis a mínusz egy edény is szempont a mosogatásnál :) Behűtés után fogyasztandó, két édesszájú főre két napi adag.

0. nap

A rám háruló menüegységek listájának összeállítása, különös tekintettel a szállíthatóságra, a gyors és mennyiségi előállításra, a látványra, a hosszú minőségmegőrzési időre és a tepsik zsiradékkal való kikenésétől mentes sütésre.

A konyhai munkálatok műveleti sorrendjének és általános logisztikai koncepciójának kidolgozása, különös tekintettel a mosogatás minimalizálására.

1. nap

Hiányzó hozzávalók beszerzése.

Hidegre teendő tészták összeállítása dagasztó- és keverőgéppel:

• Füstölt sajtos tengeri csillagok
• Mogyorós crinkle cookie, avagy hósipkák más recept alapján

Tészták behűtése, robotgép táljának elmosogatása.

Nagymamitól nagyméretű tepsik kölcsönkérése.

Folyékony súrolószer beszerzése, fél flakon feláldozásával a kölcsönkért tepsik megszabadítása a sokéves kosztól, eredeti színük megpillantása.

Jól megérdemelt pihenés eltöltése.

2. nap

Narancsos-csokis szelet tésztájának összeállítása kézi robotgéppel, rudakban a fagyasztóba helyezése. Mosogatás.

Szezámmagos-mákos félholdak és, khm, diós p?ncik tésztájának összeállítása dagasztógéppel.

Anyucitól kapott darálatlan mákos zacskó felnyitása.

Anyázás, mákos zacskó bezárása, döglött molyostul a kukába hajítása. B-terv életbe léptetése: szezámmagos félholdak és diós p?ncik tésztájának összeállítása.

A tészta tepsi hátára nyújtása, spriccelése, szórása.

Anyázás, a padlóra hullott szezámmagtömeg felporszívózása.

Félholdak szaggatása, sütése (5 tepsi).

Füstölt sajtos tengeri csillagok és egyéb mértani idomok kiszaggatásának megkezdése, tepsi hátán sütése (6 tepsi).

B-terv életbe léptetése: a tepsik aljának elmosogatása.

A tepsik hagyományos (belső oldali) felhasználásával narancsos-csokis szeletek kisütése (dupla adag, 2 tepsi).

Csokis-kókuszos aprósütemény (Ízvarázs modifikáció) tésztájának kikeverése, sütése (11 tepsi). Robotgép táljának elmosogatása.

Crinkle cookie-k kigolyózása, hempergetése, sütése (9 tepsi). Note to self: fontos a hideg és a sok porcukor. Sokkal kevésbé macerás, mint hittem.

Az egyszemélyes, nyolcórás konyhai műszak után a tepsik beáztatása, romeltakarítás.

3. nap

Utazás.

4. nap

Esküvő és dínomdánom.

Hiányzó receptek és fotók később:

• Szezámmagos-mákos rágcsa
• Kakaós-kókuszos keksz
• Csokis pöfeteg alias crinkle cookie

Mamma szerint az övé az igazi. Piszke szerint is :) - az ő változatát még kíváncsian várom. Én Horváth Ilonán szocializálódtam, és máig nagyjából az ő receptje alapján készítem, de egy szakács ajánlása alapján teszek bele vajat (50 dkg túró, 2 dl búzadara, 3 nagy vagy négy kisebb egész tojás kicsit felverve, két kanál cukor, egy nagy kanál vaj, nagy csipet só). Éjszakára megy a hűtőbe pihenni és nedvszívni, másnap főzöm ki, szétesés így kizárva.

A masszához nem nagyon érek hozzá kézzel: villával alaposan összekeverem, aztán másnap a forró vízbe mártom a kanalat, és azzal szaggatom. Na jó, az ujjammal kicsit megigazítom a felszínét - így leginkább túrótojások :) keletkeznek. Ebben az esetben előtte mindegyikbe belenyomtam egy fahéjas cukorba forgatott, kimagozott meggyszemet. Ekkora mennyiség meghempergetéséhez kb. 10 dkg vajon pirított zsemlemorzsa szükséges.

Műhód e-társ fotója már régebben megihletett. A megfogalmazás és a minél kisebb ibrikek használatára való törekvés alapján sejtettem, hogy ez a recept valószínűleg Stahl Judit nevéhez köthető. Így is volt - ez még abból az időszakból származik, amikor még nem csak muffint sütött.

Hozzávalók az én változatomhoz:

• 2,5 dkg szárított erdei gomba (vargányás gombakeverék)
• 20 dkg csiperke
• 10 centi rozmaring
• 1 gerezd fokhagyma
• kb. 1 dl tejszín
• kb. 10 dkg trappista
• só, bors
• 6 tojás

A szárított gombát egy bögrében felöntöttem annyi vízzel, ami a háromnegyedéig ellepte, majd a mikróban kb. másfél perc alatt felforraltam, aztán 10 percre félretettem. Amíg állt, egy kisméretű (talán másfél literes lehet) jénaiban két kanál vajon a rozmaringgal, sóval, borssal elkezdtem pirítani a felaprított csiperkét. Amikor a szárított gomba eléggé felpuhult, a csiperkéhez kanalaztam belőle az anyagot, a leve kihűlve ment a fagyasztóba (tényleg jó, akár rizottó főzőlevének is).

Amikor a gomba elfőtte a levét, kihalásztam a rozmaringot, beleöntöttem a tejszínt, amikor az felforrt, a feldarabolt sajt is ment utána, keverés. Az egész egy viszonylag sűrű, szálakat húzó massza lett, aminek a tetejére ráütöttem a hat tojást, a fehérjét megsóztam, megborsoztam. Előmelegített sütőben 200 fokon 15 percig fedő nélkül sütöttem. Eközben felbugyogott a tojás tetejére a tejszínes szmötyi egy része, ami kifejezetten jót tett neki. Pirítóssal és némi maradék rizzsel tálaltam.

Viszonylag gyors, kevés mosogatást igénylő kaja. Gombaételhez képest meglepően laktató (valószínűleg a sok zsírtól): ebédre ettük ketten, de két tojásnyi adag így is megmaradt. Tojás nélkül, hosszabb lére eresztve tésztaszósznak is teljesen jó lehet, az erdei gombától kifejezetten ízes konstrukció.